Minden eddiginél átfogóbb adatbázist állítottak össze arról, hogy a világ egyes részein az összes születés közül mekkora az ikerszülések aránya. A kutatás főként a fejlődő országokra koncentrált, ahol ilyen jellegű felmérések eddig nem készültek. Az adatbázisba 2,5 millió, 1987 és 2010 között történt születésről kerültek be adatok.

A fejlődő országok ikerszülés átlaga szerint ezer születésre 13,6 ikerpár jut, ami nagyjából egybevág az európai, észak-amerikai és ausztrál arányokkal, amelyek ezer születésenként átlagosan 9 és 16 közötti értékeket adnak. Közép-Afrikában a legnagyobb az ikrek aránya, a csúcstartó ország Benin, ezer születésenként 27,9 ikerpárral. Jóval átlag alatti számokat mutatott Ázsia és Latin-Amerika, 8 ezrelék körüli aránnyal – kivételnek számít a karibi térség, ahol egyébként is magas az afrikai származásúak aránya. Az egypetéjű ikrek aránya azonban meglepően stabilnak bizonyult az egyes régiókban: 3,5-4 ezrelék.

Egy nem nőgyógyászati betegség miatt javasolta a kezelőorvosom, hogy egy általános nőgyógyászati vizsgálatot végeztessek el. Úgy gondoltam nem utazom át a várost, nem üldögélek órákon át amúgy szeretett magánorvosom várótermében és nem utolsósorban nem fizetek 6-10 ezer forint között egy általános rákszűrésért és vizsgálatért. Arra gondoltam kivételesen időt, pénzt és energiát spórolok, ha fogom magam és elmegyek a kerületi SZTK-ba, vagy ahogy mostanában hívni kell Rendelő Intézetbe. Gondoltam ez mégse egy gyerekszülés, miért is ne tudnák ezt ott is flottul, hiba nélkül megoldani. És hát igen, itt tévedtem…

 Két fiam van, mint ezt a szülőszoba rendszeres olvasói már jól tudják. Kell egy lány.

De valahogy nem bízom a természetben: miért lenne a harmadik lány? Kardomba dőlök, ha még egy fiam lesz. Meg most nem is vagyok olyan terheses, szülős, otthon lévős állapotomban. Adódott a megoldás: fogadjunk örökbe. Nem újszülöttet, nem pár hetest, hanem egy kétéves kislányt.

Bedőltem a reklámoknak - nem is kicsit. Hirdették, fényt kapott, jó volt a plakátja, a gyerekek imádták, és én megvettem.

Tagadhatatlanul egyik legkedvesebb szórakozásomra kerítettünk sort: színházba mentünk a hétvégén. A helyszín a RAM volt, az előadás pedig a Popeye. Váratlan meglepetésként ért azonban az, amit láttam. A színház ezzel az előadással elvesztette azt a biztos pontot, amit jó időn keresztül jelentett az értelmiségi rétegnek. Örömmel üdvözölhetjük a tényt, hogy nyitottabb lett. Lazább. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Lennék én laza és 21. századi. Mégsem visz rá a lélek, hogy örüljek a gyerekelőadás színpadára belógó rózsaszín mobiltelefonnak, vagy az „MMS-em érkezett” típusú mondatoknak.

Anyák, akik sikeresen lavíroznak az otthon és a karrier között – ezzel a munkacímmel indítottuk el idei sorozatunkat, melynek első részében Lila Fügével, alias Havas Dórával ismerkedhettetek meg. Most jöjjön egy újabb sikersztori, egy újabb sikeres anya. Orszáczky Ildikó eredeti szakmáját tekintve  angol-magyar szakos tanár, mielőtt gyerekei születtek volna hét évig tanított gyerekeket.

A gyerekek iránti érdeklődés megmaradt, ugyanis nevét ma onnan ismerhetitek, hogy ma ő a Csiri-biri torna „anyukája”. Miután pedagógusi végzettségét mozgásfejlesztés tanulással egészítette ki, életre hívta ezt az apró gyerekeknek való tornát. Vele beszélgettem.

Néhány hete megjelent „vámpíros” cikkünk, nagy port kavart. Tudjátok, melyben egy dúla egészen új megvilágításba helyezte az őssejt levételt, a köldökzsinór korai elvágását. Megkérdeztünk hazai szakembereket: elképzelhetőnek tartják-e hogy a köldökvér kinyerése miatt a baba később vérszegény lesz? Azaz megkárosítjuk őt, már élete első perceiben?

Hazai szakértőket kérdeztünk.