szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Aspis a fiam

2014-02-03

Ígértem, hogy megírom, miért írok annyit az autizmusról, miért érdekelnek az erről szóló kutatások. A történetben ott tartottam, hogy az első osztály végén egyre többfelől kaptunk jelzést arra vonatkozóan, hogy jó lenne a 8 éves fiamat ilyen irányban kivizsgáltatni. Az egészségügy kerekei lassan őrölnek, ezért decemberre már el is jutottunk addig, hogy egy álmos hétfő hajnalon a SOTE Gyermekpszichiátriája előtt toporogtunk.

Az első nap tiltakozása után (minek megyünk ide, inkább iskolába akarok menni), fiam azonnal megtalálta a hangot a hozzá hasonlókkal: az egyhetes programon 10 gyerek vett részt. Anyai lelkemnek nem volt túl üdítő a gyerekpszichiátriára járni napi rendszerességgel, más okból oda járó gyerekek problémáit fürkészni, szülők arcát vizslatni, hogy miként viselik, hogy gyereküknek ez és ez a mentális gondja. Nem egy vidám hely, annak ellenére, hogy ilyen kedves, előzékeny, gyerekszerető orvosokat én még egy kupacban nem láttam.

Szerencsésnek éreztem magam, tudtam miért vagyok itt és nagy valószínűséggel mi lesz a diagnózis, ez mivel jár, hová kell majd terápiára mennünk ésatöbbi. Bár bátorítottam más anyukákat, akikre ez az egész váratlanul szakadt, úgy gondolom, nekik sokkal nehezebb lehet. Mi hozzászoktunk ahhoz, hogy valami más, elég volt erre az elmúlt 6 év, a bölcsi első napjától kezdve súlykolták belénk, hogy valami nem stimmel.

Az egy hét letelt, gyerekek egymással szüleik telefonszámát cserélgették, majd pár hét múlva mentem a zárójelentésért. A diagnózis Asperger-szindróma, már meg sem lepődöm. Az életünk semmiben nem változik, fiam továbbra is jár egy alapítványhoz fejlesztésre, jár rajzolni és éljük tovább a megszokott, néha könnyebb, néha nehezebb mindennapokat. Jótanácsból megint rengeteg van, egyes ötleteket nem fogadok meg (nincs is semmi baja, minek viszed bárhová; csak lovagolni kell járni; valami természetgyógyász kigyógyít ebből – haha), másokat igen (otthon elfelejtjük a finomított cukrot, lejjebbvisszük a glutént és elmegyünk a homeopátiás dokinkhoz).

A gyerekkel párhuzamosan mi is tréningekre járunk, miként kell helyesen kezelni az aspis létet. Falom a szakirodalmat, meg bármit, akár ponyvát is, amiben aspis gyerek/felnőtt szerepel. A fogyatékos besoroláson kicsit kiakadok, de ha ez kell az emelt családi pótlékhoz, hát legyen.

Hogy mindezt mikor közlöm az érintettel? Na, ez tűnik a legnehezebbnek. Ehhez még nekünk, szülőknek is oktatásra kell mennünk.

Címkék:
egészség, iskola
easyweb