A szülőszoba szerkesztősége egyre gyakrabban kap olyan leveleket, melyek alapján úgy döntöttünk, hogy új rovatot indítunk. A házassággal, együttéléssel, családdal, terhességgel, szüléssel, gyerekneveléssel összefüggő témákat dolgozunk fel jogi szempontból, szakértőnk, dr. Győrbiró Dorottya ügyvéd segítségével.
A rovatot nem túl vidám témával, egy komplikációval terhelt szüléssel kezdjük, melynek kapcsán a szülő nőt a kórházban megillető jogokról kérdeztük az ügyvédnőt. Anna (nevezzük így) története következik.

"Éjfél után elkezdett folyni a magzatvíz, azonnal hívtam a szülésznőt. Azt mondta, hogy mivel épphogy csak szivárog, nem kell sietni, ráérünk két óra múlva beérni. Fájásaim ekkor egyáltalán nem voltak még. Fél 3 körül beértünk, a szülésznő megvizsgált, csinált NST-t, majd ezután a férjemet hazaküldték, mondván vannak ugyan rendszeres fájások, de nem elég intenzívek, ebből még soká lesz baba. Nekem azt mondták, hogy a fertőzésveszély miatt a magzatvíz szivárgásának kezdetétől 24 órát várnak, hogy természetes úton elinduljon a szülés, ha nem akkor oxytocinnal indítják. Nyugodtan reggelizzek, egyek igyak, majd a kapott homeopátiás bogyókat kezdjem bekapkodni délután. A szülésznőm el is köszönt, egy kicsit hazament pihenni, mert ő volt az ügyeletes. Én is kényelembe helyeztem magam, végül is egész éjjel nem aludtam, így gondoltam alszom egy kicsit délelőtt, mikor bejött a doktor, és közölte, hogy az orvosi konzílium úgy döntött, hogy mégis rákötnek az oxytocinra és elkezdjük a szülést. Telefon a szülésznőnek, hogy forduljon vissza, annyit kértem, hogy legalább addig várjunk, amíg a férjem beér, nehogy lemaradjon az eseményről. Végül reggel fél 9-kor elkezdett csepegni az oxytocin. (Tehát alig 8 óra telt el a magzatvíz szivárgás kezdete óta.) A férjem 10-kor beért, akkor már elég erős fájások voltak, szóval éppen időben érkezett. Ezek után ment minden a maga útján, semmi probléma nem volt. 11 órakor azt mondták még három nyomás, és kint van a baba, a férjem is látta a haját. De ezután valami furcsa fájdalmat éreztem, olyan csípő, maró érzés volt, ami egyre erősebb lett, idővel erősebb volt, mint a tolófájások. Ennek hangot is adtam, mire az orvosom közelebb lépett, rám tette a műszereket, de mivel minden rendben volt, ezért visszalépett, és újra a szülésznőé volt a terep. Én mondtam, hogy nem igazán tudok szülni, mert nem tudom hova kell tolni a másik fájdalom miatt, erre kaptam izomlazítót, szerintem elég nagy mennyiségben, egyrészt a fenekembe injekció, másrészt a végbelembe tabletta formájában. Majd irtózatos fájdalom árán, fél 2-kor megszületett a kisfiam egészségesen. Nagy volt az öröm, de valami más volt, mint az elsőnél. Az orvos rendbe tett, a csípő maró érzés elmondása szerint azért volt, mert szétrepedtem, szóval a varrás nem volt rövid menet. Majd az orvos elköszönt, minden jót kívánt. A szülésznő is magunkra hagyott, miután lemosott. De valami nem stimmelt. Mondtam a férjemnek, hogy nagyon rosszul érzem magam. Először csak szédültem, hányingerem volt. Ezt ő jelezte a szülésznőnek, aki bejött, megnézett, majd kiment. Vizes borogatást hozott, hogy a férjem törölgesse a homlokom. A férjem kérdezte normális-e a vérzés, azt mondta, ennyi még belefér. Ekkor már a hálóingem a hónaljamig véres volt, és egyre erősebbek lettek a fájdalmaim. Már a méhem is elviselhetetlenül fájt. Csak húzódik össze, mondta a szülésznő, mehetek a gyerekágyra. Kérdezte át tudok-e sétálni, mondtam: nem. Hozott egy tolókocsit, amibe nagy nehézségek árán lemásztam, de kiszédültem belőle. Visszatett a szülőágyra. Hozott egy fekvőkocsit, amire átmásztam, de már alig éltem. Néha nem láttam, minden összefolyt a szemem előtt. Egyfolytában mondtam, hogy nagyon rosszul vagyok. Mit érzek? - kérdezte a szülésznőm, de nem tudtam megfogalmazni, mert még nem éreztem ilyet soha. Átértem a gyerekágyra, a férjemet valami mondvacsinált indokkal elküldték. Már nagyon rosszul voltam, azt mondtam, olyan érzésem van, hogy mindjárt meghalok. A szülésznő megkatéterezett, mondván a pisi nyomja a méhem, de ettől sem lett jobb a helyzet. Majd mindenki otthagyott. Egy pár perc múlva (bár nem igazán tudom megítélni az időt) egy gyakorló ápolónő jött be vérnyomást és pulzust mérni. Vérnyomás nem volt mérhető és pulzust sem talált. Kifutott, majd egy doktornő futott be, rányomott a méhemre (ilyen fájdalmat még nem éreztem) és kezdődött a mészárszék hangulat a gyerekágyon. Ömlött belőlem a vér mindenhova, spriccelt az ablakig, majd kiabálás, hogy azonnal készítsék a műtőt. A férjem az ablakon keresztül csak azt látta, hogy betolnak a műtőbe, rohan oda még sok-sok ember, közben kiabálják, hogy 0 RH + vért hozzanak, de sokat. Azután két órán keresztül felé sem néztek, azt sem tudta szegény élek vagy halok. Majd közölték vele, hogy hazamehet, mert én alszom és pihenek. A műtőben elaltattak, kikapartak és a vérzést végül sikerült elállítani. Azt mondták a vérzés azért volt, mert nem húzódott össze a méhem. Több magyarázatot nem kaptam. Én laikusként gondolom, hogy a gátvédelem miatt adott rengeteg izomlazító miatt nem tudott összehúzódni a méhem. Egyébként 4 és fél - 5 liter vért veszítettem, amiből a felépülés 3 hónap. Nekem sikerült 6 hét alatt regenerálódni. Addig borzalmas fejfájások és gyengeség. Szóval, ha én még szülök, akkor biztos gátmetszéssel, hacsak ki nem pottyan.”

Az eset kapcsán a legfontosabb kérdés az, hogy milyen jogai vannak a betegnek és milyen kötelezettségei a kórházi dolgozóknak, amelyek alapján egy ilyen eset megelőzhető lett volna.
Dr. Győrbiró Dorottya: Az eset orvosi megítélésébe csak a feltételezés szintjén tudunk belemenni, hiszen kevés információ áll rendelkezésünkre, és ez egyébként is orvos-szakértői kérdés. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy a kismamánál  szülés utáni rendkívül súlyos méhvérzés következett be, melynek megelőzésére, illetve annak azonnali kezelésére nem történtek meg a megfelelő intézkedések. A méhvérzés valószínűsége többek között elhúzódó szülés, illetve izomlazító hatású gyógyszer beadása mellett fokozott, hiszen ilyenkor a méhösszehúzódás csökkenhet. A kismama első szülése sem volt komplikációmentes, akkor a szülést követő héten került kórházba erős vérzéssel. Ezt az orvosnak, szülésznőnek tudnia kellett, ezért még körültekintőbben kellett volna eljárniuk. Ráadásul ezen esetre hivatkozva végeztek most a szülés után egy alapos méhfal-kaparást. Tekintettel arra, hogy a kismama jelentős mennyiségű izomlazító hatású gyógyszert kapott, illetve közvetlenül a gyermek megszületése után azonnal nagyon rosszul kezdte magát érezni, és ezt jelezte a személyzetnek, ezért indokolt lett volna a szülés után állandó megfigyelés alatt tartani, és mivel a vérzés nem csillapodott, azonnali intézkedéseket tenni. Az orvosnak azonnal ki kellett volna deríteni a komoly mennyiségű vérzés okát, és intézkedni annak megszüntetéséről, de mivel a kismamát az összevarrás után nem tartották orvosi felügyelet alatt, így erre nem kerülhetett azonnal sor.

Ez rögtön felveti a kérdést, hogy egy orvos távozhat-e, mint aki jól végezte dolgát, és egy szülésznő figyelmen kívül hagyhatja-e azt, hogy a beteg rendkívüli rosszullétre panaszkodik?
Dr. Győrbiró Dorottya: A válaszom egyértelműen: nem. A törvény egyértelműen rögzíti, hogy az egészségügyi dolgozó a szükséges intézkedést haladéktalanul köteles megtenni! Jogunk van az életmentő, illetve a súlyos vagy maradandó egészségkárosodás megelőzését biztosító megfelelő ellátáshoz, a fájdalom csillapításához. A törvény külön szól az orvosi szakképzettséggel nem rendelkező egészségügyi dolgozó kötelezettségéről: saját kompetenciáján belül mindent meg kell tennie, és azonnal értesítenie kell egy orvost. Az orvos megérkezéséig is meg kell tennie mindent, amire ő maga képes, jogosult – tehát semmi esetre sem hagyhatja magára az erősen vérző kismamát. Normális esetben pusztán az egészségügyi dolgozók és a betegek (vagy hozzátartozóik) közötti kommunikáció elégséges kellene, hogy legyen ahhoz, hogy jogainkat érvényesítsük, az ellátást azonnal megkapjuk.

Mit tehetünk azonban, ha (mint Anna esetében is) hiába jelezzük, hogy nagyon rosszul vagyunk, mégsem történik semmi?
Dr. Győrbiró Dorottya: Nem tanácsolhatom azt nektek, hogy ti vagy hozzátartozóitok paragrafus számokat idézzetek az ápolónőknek, orvosnak, de azt mindenképpen tanácsolom, hogy fellépésetekből kiderüljön, hogy tisztában vagytok a jogaitokkal, tisztában vagytok az ő kötelezettségeikkel, és tudjátok azt is, hogy egy esetleges mulasztás, hibás lépés milyen következményekkel járhat a kórházra, vagy annak dolgozójára nézve!

A fenti esetben a kismama sérelmezte, hogy nem kapott megfelelő tájékoztatást arról, hogy pontosan mi is történt vele. Még a zárójelentésén is normál hüvelyi szülés szerepelt, sehol egy sor vagy utalás arra, hogy a szülés után a műtőben végezte. 
Dr. Győrbiró Dorottya: A tájékoztatáshoz való jog az egyik legfontosabb jogunk a kórházban, és ez nemcsak egyoldalú kommunikációt jelent az egészségügyi intézmény részéről, hanem a törvény rögzíti, hogy jogunk van a tájékoztatás során és azt követően is további kérdezésre. Ugyancsak jogunk van a ránk vonatkozó egészségügyi dokumentációról (igaz, saját költségünkön) másolatot kapni. Az Etikai Kódex rögzíti, hogy az írásos anyagot az orvosnak a valóságnak megfelelően, kellő gondossággal és a tőle elvárható szakértelemmel kell elkészítenie, tartalmáért és formájáért nemcsak etikai, hanem büntetőjogi és polgári jogi felelősséggel is tartozik.

Mit tehetünk, ha úgy érezzük, nem kaptunk megfelelő ellátást? Nyugodjunk bele? Tulajdonképpen Anna is túlélte, még a méhét sem kellett kivenni. 
Dr. Győrbiró Dorottya: Ha valaki az egészségügyben a sérelmére elkövetett mulasztás miatt eljárást szándékozik indítani, abban az esetben először ügyvéddel, illetve orvos szakértővel történő előzetes konzultációt ajánlunk, mivel ezekben az ügyekben a bizonyítás szinte kivétel nélkül szakértői kérdés. Amennyiben úgy érezzük, hogy nem megfelelő ellátásban részesültünk, jogunk van panaszt tenni, melyet a kórház köteles kivizsgálni, és a vizsgálat eseményéről bennünket maximum 30 napon belül írásban értesíteni. Ha úgy érezzük, szakmai támogatásra is szükségünk van, akkor független betegjogi képviselőt hatalmazhatunk meg, aki segít panaszunk megfogalmazásában és annak érvényesítésében. A kórháznak kötelessége biztosítani, hogy a betegjogi képviselő személyét és elérhetőségét megismerhessük. A kórház kivizsgálási kötelezettsége a betegjogi képviselő által benyújtott panasz esetén is fennáll. Ha sajnálatos módon a kórházi ellátás kapcsán vagy éppen annak hiányából fakadóan kár ér bennünket, akkor kárigényünk érvényesítésére több lehetőségünk is van. A legismertebb talán a hétköznapi szóhasználatban műhiba pernek nevezett kártérítési per indítása, melyet az általános elévülési időn belül, vagyis a káresemény bekövetkeztétől számított 5 éven belül kell megindítanunk. Aki szeretné elkerülni az évekig tartó, és a szakértői bizonyítások miatt meglehetősen költséges bírósági eljárást, az egy közvetítői tanács segítségével peren kívül is megegyezhet a kórházzal. Amennyiben a kórház mulasztása, illetve az ellátás hibája folytán bűncselekmény is megvalósul, abban az esetben a hibáért felelős egészségügyi dolgozó büntetőjogi felelősségének megállapítása büntető perben történhet meg.

És végezetül: itt a szülőszobán összegyűjtöttünk pár olyan esetet, melyeket ha a szülést követő órákban, napokban, hetekben tapasztalsz magadon, mindenképp fordulj orvoshoz!

- Extrém módon szomorúnak, letörtnek, elkeseredettnek érzed magad. Ha öngyilkos gondolataid támadnak, vagy ha úgy érzed, hogy bántani szeretnéd, tudnád a babádat.

- Nem áll el a vérzésed, ugyanolyan piros, mint az első négy napban, rossz szaga van és látsz benne nagyobb darabokat.

- Lázad van, ez akár egy súlyos fertőzés jele is lehet.

- A méhed folyamatosan fáj, az utófájások a napok múlásával nem enyhülnek, hanem erősödnek.

- A császárod sebe piros, viszket, gennyezik, nedvezik, bedagad, vagy bármi kellemetlenséget okoz.

- Folyamatos és egyre erősödő fájdalom a hüvelyedben, a gátadnál, kellemetlen szagúan váladékozik, bedagad.

- Fájdalom a mellben, ami nem múlik el meleg borogatástól, illetve attól, ha a kisbabád kiszívja belőle az anyatejet. Melleid vörösek, kemények, duzzadtak, influenza-szerű lázas tüneteid vannak.

- Égő fájdalom pisiléskor, nagyon gyakori vizelési inger, a vizelet sötét, esetleg véres.

- Folyamatos, nem múló fájdalom vagy melegségérzés a lábadban.

- Állandó fejfájás.

- Duplán látsz, fekete pontok ugrálnak a szemed előtt.

- Folyamatosan hánysz.

Tehát álljunk ki magunkért, a testünk nem egy darab hús, ami csak ott hever kiszolgáltatva mindenki kényére-kedvére: fel kell tudni ismerni, hogy nem a testünk hibázott, hanem bizony az orvos sem tévedhetetlen. Mert sokan örülnek, hogy túlélték, hogy jól van a baba, más nem is számít. Mélyen eltemetik magukban a traumát, amit a szülés jelentett, de tudni kell, hogy nem ez a megoldás.