Megvan felhívásunk első nyertese! Ezt a kispapanaplót magának, a feleségének, a gyerekének, no meg az asztal fiókjának néhány hónappal ezelőtt kezdte írni egy édesapa. Babájuk hamarosan megszületik, mi most mégis elölről, a két sejt egyesülésétől indulunk, hogy az első hetektől olvashassátok az igen egyedi blogot apává válásról, örömökről és bizonytalanságokról, hullámzó hasakról és ultrahangvizsgálatokról. Azaz terhesség hétről-hétre, egy kicsit másképp.

A címben megjelölt 2 mm-nél most már jóval nagyobb, valahol 1,58 cm után járhat. De ne szaladjunk előre.

Ezt a blogot azért hoztam létre, hogy kicsit leírjam, milyen az apai oldalról egy terhesség. A feleségem terhessége. A mi terhességünk.

Node akkor egy kis időutazás néhány hónapot visszafelé. Megbeszéltük, hogy amikor elfogynak a fogamzásgátló tabletták, akkor már nem fogunk újat felíratni, belevágunk. De persze a gyógyszernek ki kell ürülni a szervezetből, az ki tudja, meddig fog tartani, no meg nem esik egyből teherbe az ember... Ezzel nyugtatgatott. Merthogy volt bennem bőven aggodalom, hogy mi lesz.

Rengeteget beszéltünk róla, hogy mi kell a családalapításhoz: érzelmi és anyagi biztonság, karrier, de főleg valamiféle készenlét. Amit pedig vagy érez az ember, vagy nem. Én ebben kicsit ügyetlenebb voltam. Nehéz elhinni sok év védekező szex után, hogy egyszercsak valóban lesz következménye az együttléteknek. Azt pedig még kevésbé, hogy senki sem szól egy darabig, ha gólt rúgsz.

De elkezdtünk focizni, és két hét múlva - ahogy kell - nem is jött meg. Akkor én már biztos voltam benne, hogy valami mégiscsak történhetett, ő viszont nem mert benne hinni. Annyi sztori van arról, hogy elsőre sosem sikerül, vagy egyszerűen csak késik a menstruáció, én viszont biztos voltam abban, nem erről van szó. Mindezt azzal együtt, hogy én voltam a bizonytalan. Valahogy ezzel a nem tudatos stratégiával készítettem fel magam az egészre, ő pedig éppen ezzel tartotta magában a reményt.

Győzködtem azért, hogy vegyünk egy terhességi tesztet, azon nem múlik semmi. Ő nem szerette volna. Jobban érezte magát a bizonytalanságban, abból még mindig lehet terhesség, ha viszont veszünk egy tesztet, abból kiderül, hogy nem. Így legalább rá tudtam hangolódni arra, amiben úgyis biztos voltam. Illetve arra is rájöttem, hogy a 9 hónap pont erről szól. Jótékony kis késleltetés ez. Így megvan az a kényelmessége a dolognak, hogy elég csak azt érteni, ami éppen van.

Egyszer aztán mégis bementünk egy patikába. Otthon elolvastam a használati utasítást. Nem egy bonyolult dolog. Rá kell csepegtetni egy-két csepp pisit, aztán nézni a csíkokat. Először egy kontrollcsík jelenik meg, aztán, ha, a terhességi. Ez utóbbi lehet halvány is, jól meg kell hát nézni azt a lakmuszpapírt. Nálunk nem kellett. Markáns második vonal rajzolódott ki. A pozitív teszt nem téved. Pont ennyit meg is értettem. Ő még mindig nem merte elhinni, talán mert messzebbre akart gondolni.

Még csak délután volt, gyorsan bejelentkeztünk a nőgyógyászhoz másnapra. Addig senkinek egy szót se, mondtuk. Mi van ha elmegy, ilyenek.

Másnap már láttuk, ahogy dobog a szíve. A Jóbarátokban  Rachel nem látott semmit az ultrahangon, de valójában tök jól látható egy 2mm-es (!) valaminél is, ahogy dobog. Valahogy megnyugtató. No meg hihetetlen is. Ott fekszik a feleséged, a szemei könnyesek, a tiéd is az, az orvos érzelemmentes, de az most kit érdekel?! Ott vagytok benne mindketten.

Kispapanapló 2. rész