szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Élni, dolgozni, létezni - egy fiatal spanyol mamí élete Budapesten

2011-05-12

- Interjú María Valentina Sánchez Baenával -

Évente több száz magyar egyetemista tölt egy-egy szemesztert külföldi egyetemeken, hogy tapasztalatot és barátokat gyűjtsön. Valljuk be a legtöbb fiatalnak a kint töltött hónapok nagy része tanulás helyett bulizással telik. Azonban a kivétel erősíti a szabályt. A néhány éve Erasmusos diákként hazánkba érkező Valentina bizonyára nem gondolta volna a Ferihegyre tartó repülőn ülve, hogy landoláskor tündérországba csöppen, ahol ott is ragad. Bár nem az ELTE szerepelt a preferált egyetemek listájának élén, ma már nem bánja, hogy a véletlen (?) pont ide sodorta. Boldog feleség és egy tündéri kisfiú édesanyja, aki épp ma ünnepli a negyedik születésnapját.

Hol volt, hol nem volt… hogy indult ez a máig tartó tündérmese?
Tolmács és fordító szakos hallgató voltam Spanyolországban a granadai egyetemen, szerettem volna Európai Uniós álláshoz jutni ezzel a szakmával. Az angol nyelv nagyon jól ment, mivel ez alapvető követelmény a EU-n belül, úgy gondoltam választok mellé egy ritkább, „egzotikusnak” számító nyelvet, így belekezdtem az arabba. Aztán jött az Erasmusos lehetőség. 10 célegyetemet kellett megjelölnöm a jelentkezési lapon. Az első helyeken észak-európai országok szerepeltek, aztán Németország és az ELTE a 7. helyen. Nem kis meglepetésemre ez lett a befutó. Abbahagytam az arab tanulást, és nekiláttam magyar tananyagokat letölteni, hogy az alap kifejezéseket tudjam.

Nem sokkal később pedig a bőröndödet tölthetted meg. Volt valaki, aki segítségedre volt az utazásra készülésben és a Magyarországon való tartózkodásod előkészítésében?
igen, két helyről kaptam segítséget. Egyrészt a magyarországi Erasmus központban segítettek a szálláskeresésben, felajánlották, hogy kijönnek elém a reptérre és segítenek az órák kiválasztásában.

És volt még egy segítségem. A lakótársam korábban Bécsben tanult németül, és ott találkozott egy magyar fiúval. Mikor megtudta, hogy Budapestre megyek, előkereste nekem a fiú e-mail címét. Örültem ennek a lehetőségnek, hiszen más egy Erasmus koordinátortól hallgatni a sok okos dolgot és más egy egyetemistától. Bár teljesen ismeretlenként írtam neki, kedvesen, közvetlenül válaszolt a leveleimre. Végül két jó képű fiú várt Ferihegyen mikor megérkeztem. Az egyik ma már a férjem, a kisfiam édesapja.

Kellemes fogadóbizottság, lehet hogy minden Erasmusost így kellene várnunk, ha már egyszer nálunk laknak Európa legszebb női s férfijai? Amellett, hogy szemrevalóak, milyennek láttad az első időkben a magyar embereket? Meg a várost úgy egyáltalán?
Kezdetben nehezen igazodtam el a városban. Alig tudtam pár szót magyarul, a tömegközlekedéssel meggyűlt a bajom. Hazafelé számoltam a megállókat, ha valahol nem állt meg a busz az éjszaka közepén… képzelheted.

Az emberek pedig elsőre a spanyolok tökéletes ellentétei. Mi elsőre mindenkit tárt karokkal üdvözlünk, de nehéz igazán erős baráti kapcsolatot kialakítani velünk. Ma is emlékszem arra, hogy nagyon meglepődtem mikor a metró mozgólépcsőjén azt láttam, hogy az emberek az újságba bújva vagy maguk elé bámulnak. Zárkózottnak, kicsit barátságtalannak tűntek. Idővel aztán ez változott és egyre több barátom lett, bár igaz kezdetben a barátom barátai voltak az én barátaim is.

Vagyis eltalált Ámor nyila itt, Magyarországon.
Bizony, nem is gondoltam volna. Az Erasmussal nem a szórakozás volt a célom. Engem lepett meg a legjobban, hogy már az első napon találkoztam a nagy Ő-vel. Na jó, lehet, hogy anyukámat még jobban. Mikor megtudta, hogy lett egy magyar barátom, jött is rögtön Magyarországra, hogy a saját szemével győződjön meg arról, hogy nem csak azért járok vele, mert egyedül érzem magam, hanem mert tényleg szeretem.

És sikerült bebizonyítani anyukádnak, hogy ez nem csak a hazautazásig tartó fellángolás?
Igen, igen, (majdnem) teljes nyugalomban repült haza. Aztán a két szemeszter leteltével én is visszamentem Granadába befejezni az egyetemet, még két évem volt hátra. Addig e-mailben, telefonon tartottuk a kapcsolatot, és évente kétszer repültünk egymáshoz. A távolság nem jelentett problémát, sőt.

Ez már súrolja a modern mesék, a szappanoperák határát. Sok lány irigyelhet ezért a mesés történetét. Hogy alakult tovább a közös életetek miután lediplomáztál?
Mivel nekem könnyebb volt munkát találnom Budapesten, mint a barátomnak Spanyolországban, így ide költöztem. Már az Erasmusos évem alatt is dolgoztam tanársegédként, sok embert ismertem meg, nem volt nehéz dolgom a munkakereséssel, azóta is tanítok a Cervantes Intézetben és az ELTE-n egyaránt.

Mikor lettetek egy család a jóképű magyar fiúval?
Miután ideköltöztem, egy évig együtt éltünk a barátommal, aztán elhatároztuk, hogy összeházasodunk. A lányos háznál tartottuk a lagzit, de persze szép számmal voltak magyar vendégeink is. Ötvenen repülték át fél Európát, hogy velünk ünnepeljenek.

Igazi családdá egy év múlva váltunk, amikor megszületett a kisfiunk, Alexander.

Szép név. Milyen szempontok szerint válogattatok?
Amikor megtudtuk, hogy babánk lesz, fiú és lányneveket egyaránt kerestünk. Összesen 4 könyvet vettünk, ebből három spanyol, nem volt egyszerű a választás. A legfontosabb szempont az volt, hogy mindkét nyelven könnyen és szépen ki lehessen ejteni, mert a magyarban vannak olyan hangok, amik a spanyolban nincsenek és fordítva. Ez nagyban megnehezítette a dolgunkat. A Bibliai nevekről úgy tartják, hogy minden nyelvben megvannak, de a legtöbb a spanyolban másként hangzik, mint a magyarban. Megmondom őszintén, lánynevet sokkal könnyebben talál az ember. Ha kislányunk született volna, Laurának neveztük volna el. Végül az Alexander mellett döntöttünk. Se nem tipikusan magyar, se nem tipikusan spanyol név. Mégis szépen hangzik, és nem egy „tömegnév”. És egyik nagyszülőnek sem okoz problémát kimondani. A családban Alexnek becézzük.

Milyen nyelven beszélgettek otthon? A kisfiatok melyik nyelvet használja leginkább? Mi volt az első szava spanyolul és magyarul?
Mamí, anyu spanyolul, aztán rögtön ez után az agua (víz), magyarul pedig a papi. Mindkét nyelven folyik a beszélgetés. Ma már én is egész jól beszélek magyarul, a férjem is tud spanyolul, de mindketten az anyanyelvünkön beszélgetünk Alexszel. Egy anyának a szívéből kell szólnia a gyerekéhez, az én szívem spanyol, úgyhogy az a természetes, ha velem így beszél, a papájával pedig magyarul. Egyébként semmi gondunk nem volt azzal, hogy Alex rögtön két nyelvet tanult meg. Okos kisfiú, tudja, kihez melyik nyelven kell beszélni. Bár először gondok voltak a ki kicsoda a családban témában. Engem mamínak hív, ami itt, Magyarországon a nagymamának felel meg. Kicsit meg volt kavarodva, mikor a férjem anyukáját is így szólítottuk. Azóta ő lett A mama, én pedig maradtam mamí.

A mai átlaghoz képest fiatalon lettél anya. Hogy érzed magad ebben a szerepben? Mennyiben változott meg az életed, az életetek Alex érkezésével? Nem bánod, hogy előbb jött a baba, minthogy karriered legyen?
Egy gyermek érkezése nagy hatással van egy pár életére, de gyökeres változásokat elsősorban az anya életében idéz elő. Fiatalon lettem anya, ez tény. A barátaim még csak most házasodnak. Furcsa, hogy korábban én voltam az, akit nem érdekelt a szerelem téma, és most nekem van először családom, de nem bánom, hogy így alakult. Nem tudom milyen 32 évesen szülni, így nincs összehasonlítási alapom. Megértem azokat a nőket, akik később szülnek. Nagyon sok mindent meg kell teremteni ahhoz, hogy a baba megfelelő helyre csöppenjen. Ami a karriert illeti, teljesen mindegy, hogy mikor vállal az ember gyermeket. Az akkor is – jobb esetben – pár éves kihagyást jelent. Az pedig kihagyás a karrier kezdetén és a karrier csúcsán egyaránt. Nekem is vannak még terveim a jövőre, és nem érzem azt, hogy a gyermekem bármilyen formában gátolna azok megvalósításában. Bár sokat dolgozom, igyekszem a kisfiammal töltött időt tartalmasan eltölteni, és jó anyukája lenni. Szándékosan nem azt mondom, hogy minél több időt szeretnék vele tölteni. Nem tagadom, hogy továbbra is fontos számomra, hogy anyai feladataim mellett jól teljesítsek a munkában és jusson idő magamra is.

Szeretünk a férjemmel kettesben kimozdulni otthonról. Spanyolként fontos számomra, hogy néha eljárjak szórakozni a barátaimmal. Most már szép számmal vannak saját barátaim, de gyakran megyünk ide-oda a férjemmel és a közös barátainkkal. És persze a maradék szabad időmben a sportoknak hódolok.

Sajnos azt vettem észre itt Magyarországon, hogy ha egy nőből anya lesz, akkor az azt jelenti, hogy innentől kezdve nincs járkálás, csak a munka, főzés, takarítás. Ez egy olyan elvárás, aminek nem szeretnék megfelelni. Modern gondolkodású ember lévén, nem szeretném feladni saját magam. Továbbra is szeretek öltözködni, színes, egyedi ruhákba bújni és nem feketébe. Kismamaként nehezen boldogultam a ruhakereséssel. Kevés olyan üzlet volt négy éve, ahol fiatalos ruhákat lehetett kapni. Ha Alex kistestvért kap, már könnyebb dolgom lesz. :)

Ezek szerint tervezitek a második babát?
A férjem egyke, ő volt az első, aki kijelentette, hogy Alex nem maradhat kistestvér nélkül. Nekem egy húgom van, meg sok-sok unokatesóm, számomra is nyilvánvaló, hogy előbb-utóbb bővül a család.

Kívánjuk, hogy minden folytatódjon a mesék forgatókönyve szerint. Alexnek pedig sok boldog születésnapot!

Köszönet a cikkért Bodor Adrinak.

easyweb