Ha éppen nem ájultan omlasz az ágyba, az este tökéletes a kavargó gondolatok, a másnapi tennivalók rendezgetésére, és persze a nagy fogadalmak megtételére. Hogy is hangzik? „Holnap kilépek a csoki, fornetti, fagyi háromszögből, s megkezdem a babaháj ledolgozását.” Csapó 66-szor!

Két gyerek, egy eset. A kulcsszó: elhízás. Méghozzá alaposan. Két szülés után plusz tizenöt kilóval kijönni… Nos, ez nem szerepelt a programunkban, amit úgy hívnak családtervezés. A férj igéző tekintete helyett mára az elnéző mosoly maradt. Szó szerint. És hiába nyugtatjuk magunkat a gömbölyded Bridget Jones-szal (de hát ő is megcsípte magának Mark Darcy-t!), igenis nyugtalanító (esetemben, vérlázító!) a látvány, ami az egész alakos tükörből visszanéz ránk.

Sokak számára gyorsan eljön a pillanat, amikor az asztalra csapnak (márpedig nem eszem meg még azt is, amit a gyerek a tányérján hagy!), én lusta kötésű ember lévén el-elbukdácsoltam a nagy fogadalmakat.

A játszótéren szerettem meghallgatni a heti öt edzésről szóló „sikersztorikat”, a tudományos alapokra épülő edzésprogramokat („én csak annyit tornázom, hogy ne legyen izomlázam, mert megváltozik az anyatej íze”), és a lelkes egymásra találásokat („Kedden tízkor zumba! Ott talizunk!”).

Aztán egy szép napon komolyan feltettem magamnak a kérdést: kérem szépen, csak én volnék ennyire lúzer?! Hát belevágtam.

Numero uno: imádtam a környékünkön lévő baba-mama tornát. Egészen addig, amíg a gyerek hanyatt fekve a plafont nézegette, mert miután lábra állt (és ez villámgyorsan megtörtént), a kitörések és fenékgyakorlatok helyett a bordásfal tetejéről szedegettem le őnagyságát havi tízezerért.

A folytatás…Esti futások, az esti mese után. Ha éppen nem alszol bele Te is Bogyó és Babóca izgalmas élettörténetébe. Én rendszerint ezt tettem, így maradt a délelőtti futás, kínosan kerülve a játszótereket, amelynek a környékén gyermekem szirénázva jelezte, ott lenne a helye, és nem akar lobogó hajjal ülni egy számára már kalodával felérő babakocsiban.

Mostanság heti kétszer-háromszor leterítem a polifomot otthon, és berakom a dvd-t. Nem irtózom sem Rubint Rékától (de van aki igen, olvassátok csak ezt), sem Béres Alexandrától. Sőt! S bár nem könnyű időt találni a „közös” programunkra (amelybe elviselhetően van elegyítve has-, far-, kar- és lábgyakorlat), már van eredménye a jól felépített munkának: a 15 kiló pluszból hat-hét maradt.

U.i.: Ma már olyan lelkesen tornázom, hogy ha napközben a hasizomgyakorlatom meghiúsulna valamiért (a gyerekek ennél a résznél általában rámvetik magukat), a szőnyegen fekve hasprés közepette is simán felfogom a nyugdíjrendszer átalakításának buktatóit az Estében.

Pár nap múlva arról írok, hogy konkrétan milyen spotot űzzön a frissen szült anyuka. Ha elszánja magát és a tettek mezejére lép.

Köszönet a cikkért Lipiczky Ágnesnak