Beindult a final countdown, elkezdtük tehát átalakítani a lakást. Ennek megfelelően a hétvégét az IKEÁban töltöttük, és azt hiszem, tökélyre fejlesztettem az ebéd-stratégiámat. Egy gyerekmenü ÉS egy vegakaja. És az ugye magától értetődő, hogy a férj többet eszik a feleségénél, még ha az kettő helyett is eszik (sic!), akkor is. Szóval még másfél svéd húsgolyó. Még mindig jól járok anyagilag, az ingyenvízzel és a daim-szelettel én is tele leszek. Röpke 80.000-rel meg még a lakásunk is. Most ilyen az érzés.

A nagyszobánkban nincs új bútor, illetve kimenekítettük a kisszobát, átrendeztük valamelyest, no meg vettünk függönyöket. Azt vasalgattuk este, előtte meg fúrogattam a lyukakat, hajlítgattam a tartókat, hogy legalább lentről tűnjenek vízszintesnek. Még előtte meg a régi lyukakat tömködtem gipsszel, smirgliztem simára, festettem fehérre, és kapargattam a földről a lecsöpögött festéket.  Most mindenesetre a nappali egy entellektüell beszélgetősarokból, egy bohém alvósarokból és egy tini tanulósarokból áll. Nagyjából a katalógus 77-78. oldalát rendeztük be. Grankülla, Lack, Malm pipa, Ektorpra még gyúrunk. De a fő változás a kisszoba. Úgyértem gyerekszoba. Az Eszter-dédnagymama-fotelt még be kell vinni valahogy, de nehezebb, mint gondolnánk. Ezeknek a modern lakásoknak nincs elég széles kijáratuk. A bejáratok jók, de a kijáratok nem elég szélesek. Szóval nem fér be, na. Két lehetőség kínálkozik. Jó, az egyik nem, az csak az én hülyeségem. A reálisabb, hogy kiadjuk az ablakon az erkélyre, majd onnan meglendítjük egy kötélen, majd a kisszoba-ablakból valakik elkapják. A teljesen esélytelen a szembeépítkezés daruját megkérni, hogy emelje ki-be. Node Hemnes már bent is van, az a csak a jéghegy csúcsa, bár nem volt könnyű összeszerelni, az igazán nagy dolog Sniglar. Újabb lépés a felnőtté válás felé, én ugyanis önmagamban aligha, de most már van gyerekágyunk, gumilepedőnk, hátha ezek segítek. Mindenesetre menő szülők leszünk. Ma kicsit üldögéltem a szobájában, egy kis csinosítás még ugyan ráfér, de fasza lesz ott altatni, olvasni neki, nézni, ahogy belealszik az Eszter mellébe, esetleg gitározom nekik közben azt a két és fél akkordot, amit ismerek. De bent hagytuk az ipod-kihangosítót is, szóval arról is hallgathat menő zenéket.

Gyerekünk is alig várja már, azt hisszük, teljesen be van zsongva. Alienkedik all the time, hullámzik, stage divingol, rohan, limbózik és továbbra is abbahagyja mindezt, ha megérintem az Eszter hasát.

És nincs blogbejegyzés para nélkül, hát íme. Valójában fogalmam sincs, milyen lesz ez az egész. Tényleg annyi helyen el lehet rontani, én meg/mi meg sehol sem szeretném/nk. Vagy csak úgy, hogy azért ki is lehessen javítani anélkül, hogy évekig járna, vagy járnánk mi analízisbe. Ami meg még aggodalom, ez kicsit azért konkrétabb, már mintha írtam volna róla korábban, hogy lehet-e veszekedni a gyerekünk előtt. Lehet? Szerintem óvatosan igen. Amit viszont nem, az a megsértődés. Eleve nem tűnik egy felnőttes dolognak, de apaként talán pláne nem kellene. Meg gondolom, ez majd őt eleinte azért nem annyira fogja érdekelni. Pelenkázni attól még úgyis kell, meg biztosítani az ingergazdagságot. Mondjuk az nekem sem árt. Azt azért nagyon jó elképzelni, hogy majd tavaszodik, Eszter meg elém jön, amikor végzek, vagy sétálnak a Gellért hegyen, és ott találkozunk.

És hát most már majdnem bármikor megszülethet. Ami egyfelől jó, mert azért idáig eljutottunk anélkül, hogy bármi para lett volna, most meg már bőven egészséges gyerek lenne. Másrészt viszont:

• még nincs összerakva a kórházi szett

• még nem írtam meg a szakképzésemre a szakdolgozatomat

• hétvégén ugyan takarítottunk egyet, de még hagytunk itt-ott retket

• kell popsikrém, fürdető, nagy mennyiségű pelenka (már felvettük a kapcsolatot a dealerel, aki beszerzési áron biztosítja a hihetetlen mennyiséget), köldökfertőtlenítő, anyagpelenka, meg mittomén mi minden még

Szóval tényleg egy hibátlan terhesség ez, bár tegnap az Eszter azt mondta, miután aznap kb. huszadszorra érezte, hogy szétreped a hólyagja, majd kiment pár cseppet pisilni, hogy azért nem szeretné ugyanezt még ötször végigélni. Szerintem nem is kell, én még egyet akarok, aztán kész. De közben semmi más tünet nincs, talán egy kis bokavizesedés. De most hogy itt fekszik mellettem, le is lohadt, most újra látszik a bokacsontja.

Ja. Eszter...

• beszélt a szülésznővel, de egy férfi vette fel, tehát új számot kell kérni.

• bejelentkezett terhes-masszázsra

• összerakta az unokaöccseivel az esküvőnkre kapott playmobil esküvő-szettet. Ezzel pedig már csak egy fel nem használt esküvői ajándék maradt: hétvége a Szeszlér-birtokon, de oda már hármasban megyünk.

És akkor a végére hagytam az elején megpendítettet. Kicsit szappanopera-szerűre sikerült ez az egész, pedig csak magunkat akartuk védeni, no de most már semmi sem tart minket vissza attól, hogy eláruljuk a nevet.

Itt persze egyelőre még nem, majd ha már a rokonok tudják.

Kispapanapló 18. rész