szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 A méhem kiadó!

2011-08-01

Imádok szülni. Igaz, ha 6 évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy ezt a mondatot fogom leírni egyszer, körberöhögöm. Pedig tényleg így van, minden nyavalyám ellenére, amik terhesen jelentkeztek, imádtam terhes lenni és szülni. Ezekre most is vágyom, de – és ezért ne vessetek rám követ – újabb babára nem vágyom. Elég az éjszakai riadókból, az érthetetlen sírásból, a mellszívóból és a dugig tömött pelenkázótáskából. Azaz szülésig bírnám a dolgot, onnan kevésbé. Hogy mi következik ebből: én lennék az ideális béranya. Vagy mégsem?

A béranyaság itthon teljes mértékben szabályozatlan, ennél fogva tilos, egyetlen orvos sem végezheti el a megtermékenyített petesejt beültetését a béranya méhébe. Ha megteszi, bűncselekményt követ el, mind ő, mind a béranya, ugyanígy a vér szerinti anya is, azaz aki a petesejtjét adta. Az apáról nem szól a fáma. Arról nem is beszélve, hogy még ha meg is születik a gyerek, a születés pillanatában már anyakönyvezik is az őt szülő nő gyermekeként. És innentől kezdve mit csinálhat a vér szerinti anya? Jórészt semmit.

Pedig azt látjuk, hogy a sztárvilágban az elfoglalt nők, mint pl. Sarah Jessica Parker vagy épp mostanában Nicole Kidman béranyát fogad. Egyszerűen nincs idejük terhesnek lenni, nem akarják testüket még 9 hónapra sem feladni és nem akarnak kizárólag a várandósságukkal foglalkozni. Hiszen miután kibújt a gyerek már át is lehet passzolni egy megfelelő dadusnak, de amíg a testükben van, addig nekik kellene a babavárás minden nyűgjét (és gyönyörűségét, hát ezt nem tudják?) átélni. Ez a magatartás felháborít: ha nincs rá ideje, ha félti a testét, ha nem akar szoptatni és szülés után testét visszanyerő manőverekbe kezdeni, akkor nem akarhat gyereket sem.

Na de vissza hozzánk, hiszen úgy gondolom Magyarországon jórészt azok akarnak ekképp gyereket, akiknek máshogy nem lehet. Nem pedig úri hóbortként, akinek jódolgában más nem jut eszébe.

A dolog Ukrajnában legális, virágzik is a reprodukciós turizmus. Új fogalom, új úticélok: kimegy a béranya és a gyerekre vágyó anya, kint több millió forintért elvégzik a beültetést és még a papírmunkát is elintézik. Haza már törvényesen elismert saját gyerekkel térhet a pár, a béranya pedig mintha nem is lett volna.

Béranyát találni még az itthoni tiltás ellenére is könnyűnek tűnik: nők százai hirdetnek a neten különböző fórumokon: általában kilátástalan helyzetükön való javítást remélnek a béranyaságtól. De vannak 20 éves, soha nem szült jelentkezők és elenyésző kisebbségben emberbaráti szeretetből gyermek kihordásra vállalkozók. Ez utóbbinak a neve is más: ő a dajkaanya. Az 1997-es egészségügyi törvénybe majdnem bekerült a dajkaanyaság fogalma, azaz amikor pénzbeli juttatás nélkül vállalja valaki egy másik ember (gyanítom többnyire rokon) gyermekének kihordását. Európa számos országában ez így működik: kihordhatja más a gyerekemet, de nem kérhet ezért pénzt. Értem én, hogy a gyerek nem árucikk, de akinek nincs a célnak megfelelő lánytestvére, sógornője, bármimása, az kétlem, hogy ingyen találna bérmamit. Hiszen azért lássuk be, nem kevés anyagi vonzata van egy terhességnek: ott van mindjárt a munkából való kiesés, a kiemelt táplálkozás, vizsgálatok, vitaminok, sokan el is költöznének megszokott lakhelyükről a kíváncsi szemek elől. Az egyéb, pénzben nem mérhető egészségügyi kockázatokról nem is beszélve. A fórumokon röpködnek a milliók, 3 és 30 millió közötti összeget látni. Hogy ki hogy választ ezt egyszerűen elképzelni sem tudom: olyan szintű bizalom kell a másik felé, amit nem is tudom, hogyan lehet kiépíteni. A 4 gyermekes Krisztina azt mesélte, hogy ő azért akar béranya lenni, mert a legkisebb gyerekének már tápszert sem tud venni. Nyakukon egy rossz hitel, bevételük a kiadásuk fele, így nem lát semmi kiutat. A gyerekek a hétfőt várják, amikor végre ehetnek az iskolában, de ő maga általában a semmin tengődik hétszám. Vajon van olyan nő a világon, aki ilyen körülmények között hordatná ki a gyerekét?

De ha túl vagyunk a piszkos anyagiakon, a bizalom is megvan és végül megfogan a gyerekem a bérelt méhben, akkor mi van? A pszichológus szerint gyakran, akár naponta találkozzon a béranya és az igazi anya. Készítsék fel a magzatot, mondják el neki mi a helyzet. A béranya teljesen amivalens helyzetben van: testében ott van valaki, aki nem az övé. Erre a helyzetre tudatosan kell készülni, pszichológiailag alkalmasnak kell lenni. Ezt nagyon sok erre vállalkozó végig sem gondolja. Aki meg nem szült, arról ne is beszéljünk, mert az ilyen ajánlat szerintem abszolút komolytalan és nincs ember, aki élne a lehetőséggel. Mit tudhat egy nem szült nő a terhességről, azt sem tudja mit vállal? És a szülés, no meg a lelki kötődés a magzattal? Nem, ezt mindenképp csak már szült nőkre lehet(ne) bízni.

A tudomány megint egy kérdésben előrébb tart a jognál és az etikánál. Mi a helyes, hogyan lehet anyává tenni méh nélkül élő vagy bármilyen más okból meddő nőket? Ez is egy lehetőség, csak jól kellene használni: márpedig amíg nincs szabályozás, addig a bérelt méhek piacán marad a feketekereskedelem.

A neten egymást érik a rémsztorik: lelép a béranya a pénzzel, megtartja a gyereket, beteg gyerek születik, ami egyiknek sem kell…rengeteg nehéz kérdés, amit ki dönt el? Hiszen szabályozatlan, mégis nők százai keresik a kiskapukat. És van aki meg is találja. Réka történetét néhány nap múlva olvashatjátok a szülőszobán.

Fotó: Ádám Judit

easyweb