Az utóbbi napokban rákattantam az Arcade Fire Wake up! című számára, szépen beleképzeltem, hogy arról szól, hogy gyerekek, ébresztő, nehogy felnőjetek, ilyenek. Ma megnéztem a szövegét és rájöttem, hogy sajnos pont nem.

Anyway.

Markánsodik a linea nigra, vagy negra, de azért a feketétől elég messze, halványbarna, halk csík az csupán.

Sámuel pedig brutálkodik, hihetetlen elképzelni, hogy miket bulizhat bent. Remélem, tényleg jó neki, nem csak azért, hogy nehogy nagyon tévedjen a Freud. Ki kell élvezni a maradék napokat, ennyire magában aligha lesz el a következő pár évben.

Néha kicsit jó érzés, hogy pszichológus vagyok. Egész sok mindent tudok már arról, hogy hogyan működnek gyerekek, szülők, mit lehet elrontani, minek milyen hatásai lehetnek a jövőben. Ettől persze még simán elronthatjuk mi is, csak van bennem valami nyugalom a neveléssel kapcsolatban. Egész jól fogjuk tudni csinálni. Azt pedig Winnicott, de főleg Bettelheim óta - ejj, megint pszichológia - tudjuk, hogy nem is kell tökéletesen, elég ha elég jól toljuk. Annál lejjebb pedig nem adjuk!

Egyébként meg bő másfél hete náthásak vagyunk, tényleg mindketten. Gyógyulgatunk kifelé, de szerintem az Eszternek kicsit így a terhesség vége felé romlott az immunrendszere, ezért az éjszakai szeánsz-sorozat forgatókönyve a következő:

Orrdugulás - nehéz légzés - felébredek - felébresztem az Esztert - orrfújás - próbálok visszaaludni - fekve nem megy az orrfújás - felül - felébredek - Sámuel beletérdel az anyja húgyhólyagjába - felébredek - Eszter ki pisilni - orrfújás - én is pisilek - visszaalszom - orrdugulás - nehéz légzés - hamar eltelik az éjszaka.

No de most már sokkal jobb, de legalább kicsit tréningeztünk, ugyanez lesz majd bőgéssel nemsokára.

Még bizonyos pillanatokban el tudom magammal hitetni, hogy az augusztus elseje elég messze van, de valójában itt dübörög a nyakunkon. Annyira, hogy a terhestornán az Eszter lett a végzős, ő a következő, aki megy szülni. Kapott is légzőgyakorlatokat tartalmazó képregényt, fontos vinni- és tudnivalókat a szülésről, amivel minden rendben lenne, ha nem angyalkának hívnák a gyereket. Lassan összekészítjük a három csomagot is, amit vinni kell majd a kórházba (szüléshez, szülés utánra, Sámuelnek a hazaútra), heti egy CTG, telefon a kézben, furcsa hangulat. Jövő hétfőn megyünk négy órás szülésfelkészítésre húszasért, de szerintem bőven megéri. Mert rájöttem - és egész büszke vagyok, mert részben magamtól -, hogy ez nem is csak arról szól, hogy az Eszter jól tudja majd a légzéseket élesben is produkálni, én meg jól tudjak neki segíteni. Hanem és főleg azért, hogy magabiztosak legyünk. Hogy tudjuk valóban, hogy mi vár ránk, hogy ne legyünk teljesen kiszolgáltatva az orvosnak, még akkor sem, ha tényleg nagyon szimpatikus lett a múlt alkalom óta.

Fájások, magzatvíz-elfolyás, tágulás, vajúdás, kitolás, születés.

Fájások, burokrepesztés, tágítás, vajúdás, kitolás, születés.

Ez a két forgatókönyv létezik, illetve ezek kombinációi. Pont. Sors bona nihil aliud.

Kispapanapló 21. rész