Eljárt az idő azon elképzelés felett, mely szerint a terhesség a 42. hét után veszélyessé válik. Harmadik gyerekem, Jack a múlt hónapban született, 20 nappal a kiírt időpont után. Az első két gyerekem szintén késve, 15 nappal a terminus után született. 43. hét? Ez rekord, bár mások inkább azt mondanák: őrület. Az utolsó héten már kis sem mozdultam  otthonról. Tudtam mit csinálok de nem voltam kíváncsi mások véleményére. Nem akartam tovább hallgatni az okosabbnál okosabb tanácsokat. Próbáltál már curryt enni? (Igen, úgy 57-szer.)

 

-          Vis Groskop írása –

Amerikában vannak nők, akik Tíz Hónapos Mamáknak hívják magukat.  A Mamáknak van egy online felülete – sajnos most nem működik – ami bemutatja azon nők tucatjainak a történetét, akik túllépték a 42. hetet, néhányan közülük még a 48-at is. (A legextrémebb példákat mormonok szolgáltatták- némelyikük több mint féltucat gyerekkel.)

A történelemben az extrém módon túlhordott babák nem példa nélküliek. Jackie Chan azt állítja hogy anyja 12 hónapig volt vele terhes, majd császárral hozta a világra közel 5 és fél kilósan.

Aztán ott van egy lágerben élő nő története, aki egészen addig terhes maradt, amíg a háború végén fel nem szabadult a tábor – ez a pillanat 12 hónap várandósság után jött el.

De talán ezek nem is annyira különleges történetek, ha azt vesszük, hogy az átlagos terhesség közelebb van a 10 mint a 9 hónaphoz. Vagyis ha a 43. héten szülsz, máris majd’ 11 hónapja hordod gyermeked.

Én kitartottam ameddig tudtam, de végül Jack születését beindította orvosom. Bárcsak ne tett volna így. A születése előtti napon a kórházban világosan megmondták, hogy nem értenek egyet azzal, hogy akár egyetlen nappal is tovább húzzam a terhességemet.

Annak ellenére, hogy semmilyen eredményem nem volt rossz, de a halvaszületés kockázata ilyenkor már fennáll, magyarázták. Még várhattam volna egy-két napot – de nem akartam szembemenni a kórház akaratával.

A szülésindítás nem volt különösebben szörnyű élmény – Jack komplikációk nélkül 50 perc alatt megszületett. De valahogy mégsem volt ideális. Én azt akartam, hogy akkor jöjjön, amikor ő akar. Nem akkor amikor egy orvos így rendelkezik. Kiderült, hogy túl nagy volt, de nem abnormálisan. (4 kiló, de a nővére még ennél is többet nyomott). És nem voltak jelei annak, hogy túlhordott baba lenne: semmi ráncos bőr, a magzatvíz is tiszta volt. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy későn született.

Tehát miért is 40 hét a normális terhesség ideje, amikor a babák 5 %-a születik csak a kiírás napján – ráadásul Franciaországban 41 hét a normális terhesség? Biztos be kell indítanunk szüléseket olyan babák esetében, akik még nem akarnak megszületni – szükségtelen kockázatnak kitéve az anyát és a babát is?

Az amerikai bába, Ina May Gaskin is így gondolkodik. Ő abban hisz, hogy minden baba megszületik a maga idejében, ezért folyamatosan kampányol a 43 hétért – a 42 helyett – mint a túlhordás dátumáért. A dátumok önmagukban, mondja Gaskin nem indokolják az indítást. Vannak biztos jelei annak, ha valami nem stimmel, ha a babának ki kell jönnie, ilyen a csökkent magzatmozgás, a növekedés megállása, kevés magzatvíz.

Az utóbbi időben a 12. heti ultrahangos terminus-megállapítást tartják az Egyesült Királyságban a legjobb mérési módszernek. A statisztikusok pontosabbnak tartják, a hagyományos, utolsó havi menzeszből számolt dátumnál. Ez utóbbi módszer, mely Naegele szabályként is ismert, 1838-ból származik és azon alapul, hogy az emberi terhesség 10 holdciklusból áll (kilenc hónap plusz hét nap) és feltételezi, hogy minden nőnek 28 napos a ciklusa, melynek épp a közepén, a 14. napon ovulál.

A baj az, hogy kevés nő működik “átlagosan” – ennélfogva óriási az eltérés a születések dátumában. Hetven százalék érkezik a terminus után. A terhességek vizsgálata során ez már egy igen fix pontnak tűnik. Így aztán, a szülésindítások száma Angliában növekszik – habár igen kismértékben: míg 1990-ben a babák 18,3%-a, tavaly 20,2%-a született szülésindítás után.

Hannah Latham, 36 évesbristoli írónő, 18 nappal hordta túl Noah-t, aki most 6 hetes. “Én azt szeretném, ha adnának egy három hetet felölelő “szülési periodust”, ahelyett hogy egy napot jelölnének ki mint kiírt dátum.” – mondja. “Ez nagyon stresszes. Ott van körülötted egy rakás ember, akik állandóan zaklatnak: na, szültél már? Mert persze elmondtad nekik hogy mikorra voltál kiírva. A jövőben ezt biztos nem fogom megtenni.” Latham végül beleegyezett a szülésindításba, mert az ultrahang azt mutatta, hogy kevés a magzatvíz.

“Addig nem volt ok a szülésindításra. De óriási a nyomást gyakorolnak rád, ha egy héttel is túlhordod a babát. Olyanokat mondanak, hogy ‘tudatában van, hogy kockázatnak teszi ki a babáját?’ Én kérdeztem, hogy milyen statisztika szerint? Erre persze nem tudtak válaszolni.”

Ez a probléma a túlhordással: nagyon keveset tudunk róla, mert kevés anya engedi, hogy a terhessége belépjen a 43. hétbe. Amint arra Gail Hart amerikai bába rámutat, a legtöbbet idézett statisztika ami túlhordott babákról szól (mely szerint a halvaszületés a 42. hét után megduplázódik) 1958-ból származik – egy olyan időből, amikor a születéskori halálozás tízszer nagyobb volt mint ma. Hart érvelése szerint, a beindítás távolról sem kockázatmentes: indítást követően magasabb a császárok száma, de gyakoribb a méh sérülése, a magzat kimerültsége és az anyai kivérzés is.

A beavatkozástól való félelem a fő oka annak, hogy a nők nem akarják a szülésindítást. “Sok nő nagyon türelmetlen,” mondja Mervi Jokinen a Szülészek Királyi Kollégiumának tagja. “ És ez egy mentális feszültség: egyre nagyobb a kismama, egyre nehezebben alszik, látni akarja a babáját. A legtöbb nő nem ellenzi a szülésindítást a második túlhordott héten, sőt néhányan maguk kérik, hogy indítsák be még ennél is előbb.”

A legkésőbb érkező baba, akit Jokinen segített a világra, 44 hetes terhesség után született. “ Mint bába, a baba bőrének állapotából tudom hogy ha valóban túlhordott újszülött-e. Ilyenkor ugyanis bőre szárazabb és hámlik. Úgy néznek ki mintha túl sokáig áztak volna vízben.” De egy amerikai kutatás szerint a dátum szerint elvileg túlhordott babák 90 %-án, semmiféle ilyen jel nem látszik, még a 43. héten sem.

Gaskin érvelése szerint Amerikában megjelent egy új orvosi műhiba, az orvos okozta koraszülés – “olyan indított szülések, amikor a babák korán születnek és a szülés után egy-két hetet koraszülött intenzíven töltenek inkubátorban.” Ő azt mondja, 40 év tapasztalata és több  ezer terhesség kísérése után elmondhatja, hogy praxisában egyetlen nőt látott, akinél indokolt volt a szülésindítás. “Nagyon sok Amish családdal állok kapcsolatban, ahol a 43 hetes terhesség teljesen normális.”

Sok kórházban, teszi hozzá Gaskin, irreleváns, hogy a kismamának nincsenek tünetei (vagyis nem indul a szülés) a kismama előtörténetét sem veszik figyelembe: “Abszolút szabályokat alkotunk és alkalmazunk olyan esetekben, amikor nyitottnak kellene lenni az egyedi bánásmódra, vagyis a kórházi protokollt a beteg érdekei elé helyezzük.

Ez Angliára is igaz. Nem értem, hogy az én orvosom miért nem bízott a CTG vizsgálatban (kétnaponta a 42. hét után)  és az ultrahangban. Az előző szüléseim sem érdekelték (két túlhordott gyerek, gyors szülésekkel, ami úgy gondolom kevéssé indokolta volna a szülés beindítását). Csak azért, mert a statisztikák mást mondanak – 1958-ból.

Jack kijött volna magától is épen és egészségesen? Sosem fogom megtudni. Amint Jokinen mondja: “Épp ez a lényeg. Néhány baba túlhordva születik és tökéletesen jól vannak. Te pedig azon töprengsz, hogy, mi lehetett a hiba a dátumokkal.”

Forrás: http://www.guardian.co.uk/lifeandstyle/2010/oct/01/pregnant-for-10-months