szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Blog, fakanál és gyereknevelés

2012-01-06

Havas Dóra, vagy ahogy sokan ismerik Lila Füge honlapján ezt olvastam: egyszer csak azt vettem észre, hogy nem csak a buli van mindig a konyhában, hanem én is. Érdekes karrierkezdet ez – nyilván Dóra sem gondolta, hogy amikor kisfia születése után ottragadt a konyhában, akkor ezzel valami egészen új dolog kezdődik az életében.

A b.boom szülőszoba idén induló, új sorozatában olyan nőket, anyákat mutatunk be, akik gyerekeik születése után vadonatúj szakma után néztek, vagy épp eredeti szakmájukban a gyerek születése után lettek igazán sikeresek. Elsőként Havas Dórával beszélgettem, aki épp második gyermekét várja – azaz hamarosan még több dolga lesz.

Mi az eredeti foglalkozásod, hol dolgoztál kisfiad születése előtt?
Reklámszakember vagyok, 10 évig dolgoztam a reklámügynökségen Artúr születése előtt. Nem adtam fel teljesen, most éppen visszamentem dolgozni egy kicsit a két gyerek között, de ennek inkább adminisztratív okai vannak.

Mennyiben hasonlítható a reklámiparban végzett munkád a gasztrobloggerséghez?
Valamennyire összefügg a kettő – bár én nem a klasszikus értelemben vett kreatív munkát végeztem az ügynökségen, ügyfélkapcsolatos voltam – az esztétikai érzék, a verbális és vizuális kommunikáció, a nyitottság mindkét területen fontosak. A reklámban én inkább a stratégiai gondolkodást és a folyamatok komplex átlátását, kezelését szerettem, a blogon pedig tényleg klasszikus kreatív élvezeteknek hódolok: írok, fotózok, főzök.

Mikor és miért döntöttél úgy, hogy nem folytatod ott, ahol szülés előtt abbahagytad? Voltak-e ennek praktikus okai, például kötetlen munkaidőt akartál?
Nem én döntöttem így, hanem így hozta az élet. Persze rengeteg munka árán, de mégis inkább az kell mondanom, hogy így alakult, mert nem előzte meg a lépést egy tudatos döntés, hanem egy folyamat eredménye az, ahol most tartok. A blogomat, ami a folyamat kiindulópontja 2006-ban kezdtem írni hobbiból. Nem volt vele kapcsolatban semmiféle tervem. Időközben a gasztronómia felkapott téma lett, a blogot pedig sikerült továbbra is szívvel-lélekkel írni, így a kettő szerencsés egybeeséséből megélhetéssé alakult a hobbi.

Volt- e egy konkrét pillanat, amikor eldöntötted: nem leszek többé reklámszakember?
Ezt már sokszor eldöntöttem, de mostanában pont arra jöttem rá, hogy valamennyire mindig reklámszakember leszek és ez egyáltalán nem baj, sőt nagyon nagy előny. Rengeteg olyan tudást, kapcsolatot szereztem a reklámszakmában, ami a blogolásban és mindabban, ami ehhez kapcsolódik a segítségemre van. Nem biztos,hogy teljes állásban reklámügynökségen képzelem el a jövőmet, de most azt hiszem, hogy szakmától nem fogok teljesen elszakadni.

Eszedbe sem jutott, hogy ez lesz a főfoglalkozásod egyszer, hogy a gasztronómia felé visz az új karriered?
Soha nem gondoltam, hogy a blogolás kereseti forrás lesz. Nem volt ilyen célom, és amikor elkezdtem  el se tudtam képzelni, hogy ebből pénzt is lehet csinálni. Egészen más volt akkor még a környezet is, nem olvastak ennyien blogot és nem foglalkozott ilyen intenzíven a közvélemény a gasztronómiával. A gasztroblogoknak ebben a változásban nagy szerepe volt csak akkor ezt még mi magunk se tudtuk.

Gondoltad volna, hogy akkor találod meg az igazi hivatásod, amikor már édesanya is leszel?
Én gyakran mondogattam, hogy a gyerekkel otthon töltött idő alatt kell majd megvalósítanom magam, ha váltani akarok, de igazán nem hittem el, hogy ez lehetséges. Fogalmam se volt, hogy mivel jár egy csecsemőt gondozni, inkább csak jól hangzó frázisként mondogattam, hogy én bizony meg fogom változtatni az életemet azon túl, hogy édesanyává válok és elindítok egy kisgyereket az útján. Az élet a szavamon fogott és mégis így lett.

Milyen lenne most az életed ha maradsz alkalmazottként, nem váltasz pályát?
Még nem váltottam teljesen pályát. Három évig voltam otthon a kisfiammal, ezalatt az idő alatt nagyon felfutott a blog és a Lila Füge márka. Most éppen visszajöttem az ügynökségre fél évre, a kicsi születéséig. Úgy érzem, ez a fél év pont elég és pont jókor jött. Egyre erősebb bennem az érzés, hogy az alkalmazotti lét az egészben a legnehezebb és legkevésbé kívánatos, azt hiszem ez az, ami ellen tenni fogok a jövőben.

Szerinted hányszor válthat egy ember pályát?
Ahányszor képesnek érzi magát. Velem még csak egyszer történt meg, de simán el tudom képzelni, hogy eljöhet a pillanat, amikor a hobbi intézményesül, munkává válik és szerencsés helyzetben egy új hobbi tudja magát annyira kinőni, hogy pályaváltás lesz belőle. Ez szerintem nagyon izgalmas és leginkább az kell hozzá, hogy az ember tudjon lelkesedni és ezzel óriási energiákat megmozgatni. És persze kell hozzá egy biztos, támogató, szerető háttér.

Te még fogsz, vagy megtaláltad a hivatásod? Hogyan látod magad 20-30 év múlva?
Én nem látok ennyire előre. A Lila Füge egy szerelemgyerek és azt hiszem bármi mást is csak szerelemből tudnék csinálni. Most még nagyon sok lehetőséget és kihívást látok benne, szeretném folytatni, de elképzelhetőnek tartom, hogy változzon akkorát az életem, hogy beleférjen egy egészen másfajta irány is.

Abszolút igazolása annak, hogy jól döntöttél, hogy most jelent meg a szakácskönyved. Mit jelent ez neked, milyen érzés látni magad a boltok kirakatában?
A könyvet óriási dolognak tartom. Hiába van a blogon sokkal több recept, ez mégiscsak egy maradandó tárgy, amit majd lehet az unokáimmal lapozgatni. Lehet, hogy azon  fogunk csodálkozni, hogy a könyv készültekor még fán termett a gyümölcs, de mindenképpen óriási értéket képvisel a szememben. Örök dolognak érzem. És persze nagy elismerésnek. Nagyon hálás is vagyok a kiadómnak, hogy lehetőséget adtak nekem a könyv megalkotására.

A kirakat furcsa dolog: amikor először láttam magam Jamie és Nigella közé ékelődve egy kupacban nagyon-nagyon büszke voltam. Most, hogy nagy a tömeg a könyvesboltokban a karácsonyi roham miatt, óvatosan közelítek a könyvem felé, mert nem akarom, hogy valaki megismerjen, ugyanis biztos zavarba jönnék. De azért mindig vetek egy pillantást a szakácskönyves polcra és az ott álldogáló érdeklődő vevőkre.

Hogyan tudsz lavírozni az anyaság és a kisgyerekes lét, és Lila Füge egyre nagyobb sikere között?
Hol így, hol úgy. Az idővel állandó versenyben vagyok. És nem megy egyedül - nem tartanék sehol, ha nem lenne a férjem és a családom, akik az adott pillanatban be tudnak lépni és helyettesíteni az anyai teendőkben, amikor a munka miatt nem tudok jelen lenni. Artúr 3 éves, most már megérti, hogy néha mennem kell, de 2 éves koráig ebből semmit nem érzett és ennek nagyon örülök. Az is igaz, hogy akkor még nem érkezett ennyi megkeresés, nem pörgött ennyire a Lila Fügéhez kapcsolódó munka. Azt még nem tudom, hogy a tavasszal érkező kicsivel kiegészülve hogyan oldjuk meg majd mindezt, de bízom benne, hogy sikerülni fog legalább úgy, ahogy eddig is.

Szerinted mi az oka, hogy sok nő épp ekkor vált, szülés után tud kiteljesedni valami egészen másban mint amit korábban csinált?
Egy kisgyerek nagyon sok mindent megváltoztat, olyan dolgokat, amire előtte nem gondol az ember. Nem véletlen, hogy mennyire másképp látják a világot a gyerekesek (főleg a kisgyerekesek) és azok, akiknek nincs gyereke. Nem csak arról van szó, hogy másra jut idő, hanem teljes szemléletváltást hoz és sok nőnek megváltoztatja a munkához fűződő viszonyát. Én most is nagyon sokat dolgozom. De a munka rugalmassága, az hogy összeegyeztethető legyen a gyerekkel közös életünkkel nagyon fontos. És az is szemponttá vált, hogy az amit csinálok a kiteljesedéshez vezessen, fontos hogy a munkám ne csak egy pénzkereseti lehetőség vagy kötelező rossz legyen, hanem értékes része legyen az életemnek. És most egyszerűen mást tekintek értékesnek. Régebben hajtott a karrierem építése, izgatott a verseny, a "csillogás", most inkább az érdekel, hogy az amivel foglalkozom ne csak személyes sikert hozzon, hanem mások számára is értéket képviseljen.

Címkék:
karrier
easyweb