szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Kell egy lány

2012-01-30

 Két fiam van, mint ezt a szülőszoba rendszeres olvasói már jól tudják. Kell egy lány.

De valahogy nem bízom a természetben: miért lenne a harmadik lány? Kardomba dőlök, ha még egy fiam lesz. Meg most nem is vagyok olyan terheses, szülős, otthon lévős állapotomban. Adódott a megoldás: fogadjunk örökbe. Nem újszülöttet, nem pár hetest, hanem egy kétéves kislányt.

 

A gondolat egyre szilárdabb, az érzés, hogy lesz egy lányom (egyszer, majd) egyre gyakrabban melengeti szívem. És hogy közben jót teszek? Ez tényleg nem jut eszembe. Valahogy úgy érzem, önös érdekem vezérel – holott közben tudom, örökbe fogadni nemes dolog.

De vajon túlélem-e az érzést, hogy itt ez a pici lány és én nem ismerem élete első két évét? Hogy nem tudom mennyit hagyták sírni, mennyit bántották, gyengéden született-e, volt-e számára egy ölelő kar élete első hónapjaiban? Még nem ismerem azt a kis lényt, aki egyszer talán velünk lesz, mégis ezeket a kérdéseket átgondolva, most is fojtogatja torkomat a sírás…mi lesz ha itt lesz velem és álmában nézve erre kell gondolnom?

Érdekes, két fontos dolog miatt nem érzek félelmet: hogy hogy fogadják a fiaim és hogy én fogom-e szeretni úgy mint őket. Fiaim ugrálnának örömükben, ha megtudnák,  valahogy ők olyan szellemben lettek nevelve, hogy szívesen fogadnak bárkit, minden barátjukat meghívják, szeretnék, ha sokat nálunk lennének. Én pedig úgy érzem annyira vágyom egy kis sötét hajú vagy épp tejfölszőke copfosra, hogy szeretném épp mint a sajátomat.

A várakozási idő hosszú. Ahogy nézegettem az örökbefogadásról szóló fórumokat, úgy látom, most be kell adnom a kérelmet, hogy aztán egy ma még meg sem született kislányt 3 év múlva kapjak, két évesen. Hogy mi tart ennyi ideig, én nem látom át, és nem is értem. Minden egyes nap felesleges, amit úgy tölt nevelőotthonban egy gyerek, hogy közben várnának rá szerető családok.

Családom reakciója furcsa lesz: szinte várom az arcokat, amiket vágni fognak. Értetlenség, öröm és hátunk mögött kibeszélés vár ránk. Nem izgat, sőt várom. Még nem tárom eléjük, még körül kell járnom magamban ezt a kérdést minden oldalról – valóban belevágunk-e. Ha igen, ígérem részletesen beszámolok a történésekről.

 

 

 

Címkék:
lélek, baba, testvér
easyweb