Vannak dolgok a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban (és ez így lesz majd a gyerekneveléssel is), amelyeket előre elhatározunk és gyakran ésszerűtlen módon ragaszkodunk hozzájuk. Csak a tapasztalat és egy kevés idő képes arra, hogy ezeket az elveket, jónak hitt berögződésesket megváltoztassa. A szülés esetében könnyű dolgunk van, mert ott nem igazán lehet irányítani a dolgokat, ha egyszer elkezdődnek. Érkezhet az első szülő kismama gondosan kidolgozott szüléstervvel, illóolajokkal, hetekig válogatott zenei összeállítással és rengeteg illúzióval, ha a természet úgy dönt, hogy a szülés nem indul be, akkor is császár lesz, aromaterápia és születés utáni összebújás nélkül.

Én az első terhességem előtt rengeteg mindent elhatároztam, amit nagyjából meg is valósítottam és a mai napig életem legboldogabb és kiegyensúlyozottabb időszakaként emlékszem vissza rá. Éppen ezért nagyjából ugyanazokat a dolgokat igyekeztem követni, megvalósítani, de már írtam korábban, hogy most egészen más élethelyzetben vagyok, így a terhesség is egészen más. A boldogság és a kiegyensúlyozottság szerencsére maradt, a marketing viszont kevésbé képes befolyásolni.

1. Terhesvitamin: az első terhességem alatt nem szedtem vitaminokat. Nyáron voltam terhes és kiegyensúlyozottan táplálkozom, ráadásul nem szeretnék óriásbébit, gondoltam. Ebben van ráció, csak éppen azt hagytam figyelmen kívül, hogy kb. 4 hónapig nem nagyon fogok hideg sajtos-tejfölös tésztán kívül mást enni. De mivel az orvosom is osztotta nézeteimet, maradtunk abban, hogy nem szedek semmit. Most egy genetikai hiányosság miatt kötelezően szedek vitamint végig és azt gondolom, hogy hülyeség kihagyni. Nagyon nem úgy néz ki hogy óriásbébim lesz, a téli terhesség alatt megfertőzhetetlennek éreztem magam (egészen a pár héttel ezelőtti durva vírusfertőzésig) és ártani biztosan nem árt.

2. Krémezés: 3 és fél éve rettegtem attól, hogy szét fog repedni a bőröm. Volt rá némi esélyem, mert tini koromban a hirtelen növés eredményeként beszereztem néhány csíkot a derekamra. Ahogy elkezdett nőni a hasamon már a legelején piros csíkocskákat véltem felfedezni (lelövöm a poént: nem volt és nem is lett csík, egy se) és onnantól kezdve folyamatosan krémfürdőben úsztam. A legdrágább krémekkel kezdtem, miután naponta 2-3-szori alkalommal magamra kentem őket, még drágábbakat vettem, majd a vége felé már teljesen mindegy volt, hogy mit, de kentem. Forró nyár volt, képzelhetitek mennyire volt kellemes fókazsírban mászkálni, de a lelki békémnek jót tett. Nyilván kell hozzá a tudat, hogy valószínűleg most se fog szétrepedni a bőröm, de egyetlen terheskrémet se vettem. Amikor eszembe jut bekenem a hasam heti 1-2 alkalommal a kezem ügyébe eső testápolóval. Bőven elég.

3. Mozgás: Ez az, amiből nem engedek. Sose voltam sportosabb, mint amikor A.-t vártam: úsztam, tornáztam, jógáztam. Most ennyi mindenre nincs időm, de mégis eljutok jógaórára és odafigyelek, hogy minden nap sétáljak legalább 20 percet. Ez egy örökmozgó 3,5 éves mellett nem nehéz és az érzés összehasonlíthatatlan: ha kimarad a séta vagy a jóga reumás bálnának érzem magam.

4. Pihenés: Nem hinném, hogy sok mindenkinek adatik meg, hogy beletespedjen a terhességbe és ne is foglakozzon mással. Nem is lenne jó, egyáltalán nem gondolom, hogy adomány, inkább belediliznék, de amúgy sem vagyok egy otthonülő típus. Az aktivitás egészen mást jelent a két terhességem alatt, de a lényeg, hogy minden nap inkább szaporodnak a listámon az elintézendő tételek. Mindemellett nagyon nagyon fontos a pihenés és ez is egy olyan pont, amiből szerintem nem szabad engedni. Semmi értelme hulla fáradtan belezuhanni a csecsemőgondozásba. Most azt hiszem megint egy pihenősebb korszakba érkezett a terhességem, megint sokat vagyok fáradt, álmos - nem annyira mint az elején, de lényegesen többet, mint az elmúlt hetekben. Igyekszem megadni a testemnek, amit kér, ha már nem krémezem.