szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Képzeletemben a karácsony…

2012-12-19

A képzeletemben a karácsony édes, illatos, hóesős, fűtött szobás, csendesen mosolygós, mézeskalácssütős. A jégvirágokat is oda tudom varázsolni az ablakra. A fenyőfát az ablak alá (nem számít, hanyadikon lakunk). A madáretetőt az fenyőfára. A kiscinkéket a madáretetőbe. Szórjuk nekik a magokat. Mikor belépünk a meleg szobába, forró kakaóval teli bögrén melengejtük meg az összefagyott ujjaink. És elégedetten gondolunk vissza a hóemberépítésre is.

Persze az összes gyerek jól érzi magát, egyiknek sincs semmi baja.

 

Ez a csoda egy napig biztosan tart - főleg, mikor a tanítónéni is megsegíti a dolgot. A Télapónak vagy a Karácsony Angyalának egy napig biztosan jók a gyerekek. Esetleg kettő, a nagyon jóknál egy hétig is eltarthat a simulékony időszak. Tovább nem hiszem, hogy bármely átlagos gyerek képes lenne jónak lenni, talán nem is ez a dolguk. Meg ez olyan nehéz. Mindig megtenni, amit mondanak. Sose hisztizni, első szóra fogat mosni, szépen enni, fáradtság nélkül, szorgalmasan tanulni, türelmesnek lenni a testvérünkkkel, végighallgatni a másikat.

Egy igazi kincs az a gyerek, aki megpróbálja!

De egy gyerek sem képes erre egy hónapon át. A mai felgyorsult világban az ünnepek hangulatára vigyáznunk kell. Ha már november elején elhúzzák a mézesmadzagot a reklámok a gyerekek orra előtt, hogy milyen szép és nagy játékokat kaphatnának, ahogy közeledik a karácsony, akkor abból könnyen kisebb tragédia lehet. Elég egy apró nyelvbotlás, és félígéret, és reménykedő csemeténk máris készpénznek veszi azt, hogy hajlandóak vagyunk megajándékozni őt a legnagyobb, a legdrágább játékkal. Ezen felbuzdulva persze gyorsan bepróbálkozik majd a másik gyerek is. Még itt sincs a december, már kikészültünk a karácsonytól.

Az élelmesebbje persze próbál majd Télapótól is valami apróságot a csokin kívül bezsebelni. Ebbe belemenni egy évekre szóló döntés, nemcsak egyszeri alkalomról van szó. Hiszen melyikünk akarná, hogy gyerekünk azt gondolja, ő rossz volt, ezért nem hozott neki ajándékot a Télapó? Pontosan tudják, ha egyszer elérték ezt, mégha nehezen is, biztosan megvalósítható másodjára, harmadjára is. Olyan nincs, hogy csak most az egyszer. Ezt a szót a gyerekek nem ismerik. Legközelebb biztos azzal jönnek majd, hogy de hát, múltkor is…

A körítés nagyon fontos. Hogyan kapják meg az ajándékot, a meglepetést. A varázslat, amitől igazán nagy lesz az élmény. Szerintem erre érdemes több időt ráfordítani, nem a pénztárcánkat kell jobban kinyítni, ha csillogó gyerekszemeket akarunk látni. Feldíszíteni a lakást, hangulatos fényeket varázsolni, szépen megteríteni, kicsinosítani magunkat és a környezetünket, feltenni egy kis Csendes éjt – és máris megvan a hangulat. Ha a hó is hull odakinn, az már maga a csoda, még felnőttszemmel is. Egy kis mese, egy kis varázslat – máris meg vannak hatva. A felnőttek életében talán a randevúk előtti készülődéshez lehetne ezt hasonlítani. Kicsinosítjuk magunkat, különös gonddal öltözködünk, lelkileg is felkészülünk. A gyerekek is így várják, ilyen izgalommal a csomagokat. Segíthetünk nekik megtanulni várni, készülődni, és ez nagyon szép dolog. Közös élmény, épp karácsonyhoz illő. A kisebb tragédiák, a hisztis rohanás helyett kell egy kis mese, hogy mikor mit csinál a Télapó vagy az Angyal, hogyan készül ő is, miért nincs még itt az ideje, miért jó, ha várunk.

 

 

Köszönet az írásért Makara Veronikának.

 

easyweb