szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Miért nem mennek a nők rákszűrésre?

2013-03-13

Amikor az embernek hirtelen több az ideje, mint a pénze, akkor csinál olyan emeletes baromságokat, hogy az SZTK-ba megy (akar menni) rákszűrésre.

Az egész ott kezdődött, hogy kinéztem a rendelést, felhívtam, hogy lehet-e időpontot kérni. Nem. Aznap kinek-kinek vérmérsékletétől függően fél-egy órával a rendelés kezdete előtt oda lehet állni sorszámra várakozni.

 

Egy szép havas téli reggel le is mentem. Üres váróterem, gondolatban már gratuláltam is magamnak, hogy ez milyen egyszerű ügy lesz. Persze hogy nem volt senki, hisz aznap a doktor úr sem rendelt.

Hetekkel később akadt egy szabad reggelem (napom), amikor is ismét lementem, ez alkalommal negyed 8-ra. A sorszámot félkor kezdték osztani, addig is mindenki minden eszközzel próbált előrébb jutni, láthatatlan maradni, hátha akkor senkinek nem tűnik fel, hogy ő mindenki után jött. A jól sikerült tülekedésnek köszönhetően enyém lett a harmadik sorszám. Ugye még fél óra hiányzott a rendelés kezdetéig, mit nekünk egy kis ücsörgés, gyerünk fel a rendelő elé. 7.40, 7.50, 8.00. Nem történik semmi. 8.20-kor kijön az asszisztens: Rossz hírem van (nem volt sajnálkozó az arca), a doktor úr szülőszobán van, nincs rendelés. Újra le a betegirányítóba, ugyanis 11-től valaki más (ó már nem is érdekel, kinek a kezére adom magam) rendel. Na de nincs az az isten, hogy én 10-től megint itt szobrozzak. Pedig itt kell, mondja a hölgy, most nem tud sorszámot adni. Végül megesett rajtam a szíve: a sorszámosztás elején nyomtat nekem egyet (az elsőt!!), így elég a rendelés elejére jönnöm. Ó én naiv.

Na ezekután haza, otthon két óra, épp semmire nem elég, 11-re vissza az SZTK-ba. A hölgy betartotta a szavát, valóban nyomtatott nekem. Fel az emeletre, rendelés kezdete már itt is van, persze 20 percig már nem is csodálkozom, hogy nem történik semmi, hamar visszaedződtem az állami rendelők körülményeihez. A 25. percben behívnak valakit, nem tudni milyen sorszámmal, az 50. percben ismét valaki mást, őket kettejüket később látom eloldalogni a polgármesterünkkel – áhá, Gizikének és Mancikának itt nyilván csókja van. Na jó, a rendelésre érkezettek közül még mindig egyetlen ember sem jutott be, bezzeg az élelmes orvoslátogató bemegy, ki sem jön jó 20 percig – ekkor már 12.20 perc van, a rendelés másfél órája megy és senki nem jutott még be és másfél óra múlva véget is ér. 12.30-ig – gondolom – kávészünet, és igen, bejutok! Nettó 5 perc alatt végzek.

És hogy miért ez a címe ezen írásnak? Mert a várakozás különböző szakaszain, több olyan nő, aki rákszűrésre érkezett, hazamegy. Hiszen nekik nem az első sorszám jutott mint nekem, hanem volt akinek a 17. És elmentükben feltették a kérdést: minek népszerűsítik a rákszűrést, ha egy nap szabadsággal sem elintézhető? Ez röhej. Legközelebb inkább fizetek. 

 

Címkék:
vizsgálat
easyweb