szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 Egy EU-konform szülés

2010-12-01

Szülni mindenhol nehéz, de talán külföldön – idegen környezetben, úgy hogy körülöttem, rólam nem az anyanyelvemen beszélnek – talán még nagyobb feladat. Egyik olvasónk Brüsszelben csinálta végig az egész terhességét, ott is szült – a kórházi protokoll néhány dologban eltér az itthonitól. Az ő szüléstörténete következik.

Május 5-re voltam kiírva, de aznap nem történt a világon semmi. Másnap hajnalban kezdtem érezni, hogy igen, ezek már az igazi fájások lesznek. Félóránként keményedett a hasam, és ez aztán egész nap folytatódott. Aznap délután még elmentem a kineziológushoz masszázsra. Odakint majdnem mindenki jár a terhesség alatt kineziológushoz, becenevén kinéhez: én vele találkoztam legtöbbet a kilenc hónap alatt. Részben az itthoni dúla szerepéhez tudnám leginkább hasonlítani: ő olyan egészségügyi szakember, aki gyógytornát tart, légzést tanít vagy épp masszíroz – amire épp szükség van. Kint teljesen megszokott, hogy a szüléshez kineziológust kérnek a kismamák (de például szülésznő választás egyáltalán nincs, az éppen ügyeletes segít a kismamának), aki légzéstechnikákkal és testhelyzetekkel segíti a szülést. Ha nincs fájdalomcsillapítás, akkor általában végig bent van a kineziológus, ha van epidurál, akkor csak a kitolási szakaszra hívják oda. Nem hittem, hogy ennyit fog számítani, de valójában az ő jelenléte volt a legnagyobb segítség számomra a szülés alatt. Szóval a terminusom utáni napon elmentem a kinéhez a speciális masszázsra, amitől állítólag 48 órán belül beindul a szülés. Na így is lett. Épp hogy hazaértem és máris 20 percenként jöttek a fájások, szombat hajnali 3-ra már 3-4 percesekre sűrűsödtek. Ekkor már nagyon fájt, de nem akartam előbb bemenni a kórházba. Mindenki azt tanácsolta, hogy amíg lehet, maradjak otthon. Végül hajnali 4-re értünk be, nem bírtam tovább várni. Ahogy beértünk a kórházba, két nagyon kedves szülésznő fogadott minket. Az Edith Cavell kórházat választottuk, több okból is. Egyrészt mert az orvosom (egy magyar hölgy) ott dolgozik, a személyzet beszél angolul, és itt van Belgium legnagyobb szülészete (évi 3000 gyerek születik itt) és egy tényleg nagyon jól felszerelt magánkórház.
Szóval bementünk a kórházba, ahol miután a két szülésznő megvizsgált, azonnal kaptam beöntést. Ez ott teljesen automatikus, nem kérdezték erről a véleményemet. Borotválás viszont ekkor még nem volt, csak később, a gátmetszés során borotváltak le egy kis területet. Ezután a megnyugtató-zöld színű szülőszobában helyeztek el, ahol volt fürdőszoba, kád, bordásfal, labda, tehát támogatják azt, hogy a kismama ne fekve vajúdjon, hanem igénybe vehessen mindenféle eszközöket. Sajnos az én orvosom nem igazán volt nyitott a hagyományostól eltérő megoldásokra, ezért ő azt kérte, hogy a kitolási szakaszban már feküdjek az ágyon. Szóval az eszközök kizárólag a vajúdás alatt állnak a kismamák rendelkezésére, nem megengedett hogy valaki guggolva vagy épp állva szüljön. Mire beértünk, már 5 cm-re ki voltam tágulva, viszont nagyon szenvedtem, ezért bár eredetileg nagyon nem akartam, mégis kértem epidurális érzéstelenítést. Sajnos emiatt végig szülőágyon kellett vajúdnom, így aztán én már a vajúdás alatt sem tudtam bordásfalon lógni, labdán rugózni. A fájdalomcsillapító 2 órán át hatott, de akkor már nem kértem újabb adagot, mert a szülészek szerint már közel volt a kitolás. Sajnos tévedtek, mert a baba nagyon lassan ereszkedett le, és nem jól fordult be a feje, így sokkal tovább tartott a vártnál. Addig csak az ügyeletes szülésznők voltak bent, de reggel 9 körül megérkezett a kineziológus és az orvosom is. Igazából ez az utolsó 2 óra volt a legdurvább, mert nagyon lassan tágult ki az utolsó 1 cm, tágító injekciót is kaptam, ráadásul a baba feje nem jól állt. Aztán úgy döntöttek, hogy eljött az idő, hogy kinyomjuk, és tényleg, csapatmunka volt, kb. öten nyomták a hasamat, a doki vákuummal segített, a kineziológus meg diktálta a légzést. Ez nagyon sokat segített, mert ekkor már alig hatott a fájdalomcsillapító. Tényleg transzba kerültem, mire végre-valahára, 11 órakor kijött a baba. Nagyon durván hangzik, hogy öten nyomták ki, meg vákuumozták, de nekem ennek ellenére nem maradt negatív élmény, tehát nem úgy éltem meg, hogy kipréselték belőlem a babámat.

Kiderült, hogy az volt a baj, hogy vajúdás közben átfordult, nem baloldalon volt a háta, ahogy lennie kell, és ezért arccal felfele jött ki, ami a lehető legrosszabb, mert így a legnagyobb a fej keresztmetszete. Persze emiatt gátmetszés is volt. Ezt is el akartam kerülni, de így alakult – sajnos a minden tekintetben természetes szülés ez alkalommal nem jött össze. Az viszont egyértelműen a szülésznők hibája volt, hogy nem vették észre, hogy megfordult, pedig a kineziológus vissza tudta volna fordítani speciális gyakorlatokkal, ha helyesen tájékoztatják... a lényeg, hogy nem lett belőle császár (nem sok híja volt) és a baba nagyon jól volt végig, az Apgar-értéke 9/10-es lett. A férjem szegény nem tudott segíteni, hiába volt bent, nagyon rosszul volt a látványtól, hogy így szenvedtem, meg hogy nyomják a hasamat. De aztán ahogy kijött a baba, minden szép és jó lett.

Kint teljesen bevett szokás, hogy a nőgyógyászok tükröt adnak az anyának, amikor a baba feje már kint van és megnézheti ezt a nem éppen mindennapi látványt. Az én esetemben erre nem került sor (nem is baj, nem igazán voltam magamnál). A másik ami nekem furcsa volt, hogy szóba se került az, hogy a köldökzsinórt csak azután vágnák el, hogy már nem lüktet: amint megszületett nyissz, elvágták, ezt előre meg is mondták, hogy így lesz. Hogy miért, arról fogalmam nincsen, tudom, hogy ez otthon sok kórházban nem így van. Ráadásul nem a férjem, hanem az orvos vágta el végül.

Öt napig voltunk bent, itt ennyit tölt benn mindenki, szóba sem került, hogy két nap után hazamehessünk. Egyágyas szobában voltam, és a baba végig mellettem volt, egyetlen-egyszer vitték el öt percre, hogy vért vegyenek tőle. Az újszülött-osztály barátságos, van közös fürdetőhelyiség, de minden szobában van babafürdető pult, én ki se tettem a lábam a szobámból az öt nap alatt. Volt saját fürdőszobám, tévém, hűtőm, napi háromszor kaptam bőséges és finom, külön nekem készített vegetáriánus kosztot, ráadásul külön vendégágyat állítottak be a férjemnek, aki ott alhatott végig velem és a babával.  A nővérek mindent megmutattak, mindenki hozzám jött segíteni, nem nekem kellett őket kajtatnom a folyosókon, ha kérdésem volt, pár percen belül megjelent valaki. Ezenkívül mindenféle babaápolási termék várt minket a szobában, amiket a kórházi tartózkodás végén hazavihettünk (pelenkák, kenőcsök, fürdetők, törlők, stb.). Persze végül ezek is egytől-egyig rajta voltak a kórházi számlán, ahogy minden más is, a kineziológustól kezdve az epidurálig.

Igazából minden volt, amit el akartam kerülni a szülés alatt (epidurál, gátmetszés), de ezzel együtt is jó élményként maradt meg (hiába, a hormonok!) és szeretnék még további gyerekeket. Meg is beszéltük a férjemmel, hogy a következőt is itt "szüljük" meg, mert nagyon jó volt a kórház, mindenki kedves és segítőkész.

easyweb