Én bizony nem tudtam. Pedig két nem éppen újszülött gyerekkel rendelkezem. Hónapokon át adtam nekik a kötelező napi egy csepp Vigantolt, mégsem tudtam mit adok, miért fontos, és hogy bizony egyetlen egy napon sem kellene kihagyni. És hogy nem is biztos, hogy elég az a napi egy csepp, nyugodtan lehet az kettő, mások szerint három is.

Február 6-án a Facebook New York-i irodájában egy csapat édesanya tűnt fel gyerekestül, azt követelve, hogy a közösségi oldal hagyja békén a szoptatós fotóikat. A nemzetközi mozgalom azután indult el, hogy Emma Kwasnica többször felszólította a Facebook-ot, hogy ne töröljék szoptatós képeit a profiloldaláról, ahogy azt már többször megtették, annak ellenére hogy a társaság azt hangoztatja, hogy csak olyan képeket töröl, amelyek nem etetésre szolgáló melleket mutat.

Egy új, roppant érdekes kutatás látott napvilágot: Brazíliában egy 2000 ember bevonásával végzett utánkövetéses vizsgálat kiderítette, hogy császármetszéssel született csecsemők 15 százaléka elhízott 20-25 éves korára – míg a hüvelyi úton született csecsemőknél csupán 10 százalék körül volt a túlsúlyosak aránya.

Kimaradt 2 hét egy utazás és egy betegség miatt. Az utzáson én vettem részt, a
betegségben nem én voltam a szenvedő fél - az én szempontomból ez így pont jól
is van. Persze azért mégsem, mert az összes eddigi gyerekbetegség közül eddig
ez volt a legnehezebb, egy gennyes fülgyulladás. De mielőtt erről lenne szó, úgy
érzem tartozom egy kis magyarázattal.

Ha lehet hinni az ősi nagyi-féle praktikáknak, akkor egy férfi elcsábításához elegendő egy finom étel, egy szép fehérnemű, és a reggeli, egy pötty korrektor a szemem alá, egy kis frizuraigazítás” rituálé. Persze, ha hosszú távra tervezünk, akkor nem árt, ha a recept egyes hozzávalóinak mesterévé válunk. Mivel a bölcs öregek általában tudják, mitől döglik a légy, amondók vagyunk, egy próbát megér megfogadni a jó tanácsokat. Kismamaként a csábítás részén már túl vagy, íme egy kis verbális divatbemutató a kismama fehérneműk világából a megtartás hadművelethez.

Életünk egyik legdöntőbb pillanatára nemes egyszerűséggel nem emlékszünk. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki emlékezne arra, hogyan született. A legtöbbünknek az első évünkből sincs emléke. A pszichológia szerint személységünk sarokköveit az első években rakjuk le, ahogy sorsunk meghatározó élményei, traumái is ekkor érnek minket. Döntő szerepe főleg az első hat évnek van. Születés után más környezetbe kerül a baba, nemcsak, hogy levegővel telik meg a tüdeje, és a táplálkozása is gyökeresen más lesz, hanem az őt körülvevő közeg is robbanásszerűen kitágul.