szülőszoba | shop | új kollekció | rólunk | kapcsolat | partnerek | video | english
logo
 

 A tepsiben elégetett szorongás esete

2010-10-28

Egyre több fiatal nővel találkozom, akiknek a szülés és az anyaság valami olyat hozott el az életükbe, ami miatt minden, amit addig csináltak új értelmet nyert. Mintha ott abban a küzdelmes pillanatban a szülőszobán lenne egy pont az életükben és onnan valami egészen más fejezet következne. És most nem arra gondolok, hogy az első években jórészt a gyereknek élnek és nem grafikonokat elemeznek a munkahelyükön, helyette etetnek és pelenkáznak. Hanem arra, hogy az egész további életük, terveik, céljaik átalakulnak.

Így volt ezzel Beck-Bíró Kata és Oláh-Szücs Orsi is, akik gyermekeik születése után úgy érezték, hogy szeretnének átadni valamit abból, amit ők a saját bőrükön megtapasztaltak.

Orsi várandóssága közben folyamatosan keresett valamit, egy helyet, egy módszert, melynek segítségével babáival egymáshoz csiszolódhatnak, egymásra érezhetnek, ahol félelmei kimondásra kerülhetnek. Járt is ide-oda, de igazán hasznosat és kellemeset nem talált, így saját megérzéseire, technikáira támaszkodott. 
Kata első terhességénél már tudatosan és sikeresen rá tudott hangolódni kisbabájára, mely nemcsak, hogy átsegítette a várandósság időszakán, de megkönnyítette gyermeke születését és az azt követő hónapokat is. Egy gyerekfoglalkozásnak köszönhetően találtak egymásra, lettek barátok és nemsokkal ezután társak egy programban, mely ekkor már jóideje ott motoszkált mindkettejük fejében, és amely aztán a közös megvalósításában Finomhangolás nevet kapta. 
A hét alkalomból álló programsorozatba aztán nagy hirtelen vágtak bele két évvel ezelőtt, de a kezdés olyannyira jól sikerült, hogy a tematika azóta szinte változatlan. Hetente egyszer találkoznak maximum nyolc kismamával, és ebben az intim légkörben beszélnek át várandós nőket igencsak foglalkoztató kérdéseket. Mivel tehát 7 hétnek a rendelkezésedre kell állnia, ha úgy döntesz, belevágsz, legkésőbb a 30. hétig kezdd el a programot. Nagyon fontos, hogy mindegyiken részt tudj venni, ugyanis az utolsó alkalom nem más, mint elbúcsúzás testünk albérlőjétől. De nem szaladok ennyire előre. Orsi és Kata azt javasolják, hogy a 14-16. hét táján a legjobb elkezdeni a programot. Előbb azért nem érdemes, mert amíg fizikai értelemben nem sok jelét érzed a baba ottlétének (maximum a folyamatos wc-kagyló ölelgetést és persze a lelki átalakulás kezdetét, hangulataid hullámvasútját), addig jóval kevésbé megfogható a hangolódás. Amikor már mocorog, jelez, reagál, jóval könnyebb dolgod lesz.
Az első alkalom az ún. előszoba: ekkor ismerkedhetsz meg a program gazdáival és a többi kismamával. Igen, ez lányos program: kispapáknak itt nincs helye. Azért ne aggódj, sok szó esik majd róluk, sőt otthoni, velük együtt végzendő feladatokat is kapsz majd. De a program idejére más elfoglaltságot kell találnia magának. 
Az első alkalom után eldöntheted: tetszik-e a csoport összetétele, el tudsz-e velük tölteni további hatszor két órát. Ha nem, akkor nem kell befizetned a program árát, esetleg választhatsz másik csoportot – nekem ez felettébb szimpatikus. Hiszen előfordulhat, hogy utált kolléganődet találod a csoportban, bár a két szervező szerint ez nem lehet akadály: eddig minden csoportból sikerült igazi közösséget kovácsolniuk.

Minden egyes hétnek megvan a maga témaköre (anyává válás, anyaság, partnerkapcsolat, kapcsolatfelvétel a gyerekkel, szülés és végül az elbúcsúzás), amikor a két programvezető egyrészt a saját történeteik átadásával, másrészt játékos feladatokkal, ráhangolódást segítő gyakorlatokkal támogatják a kismamákat a témához kapcsolódó érzelmeik felszínre hozatalában. Tulajdonképpen ez egyfajta támogatás a saját utadon. 
Ráadásul ha elmész finomhangolni, olyan feszültségoldó technikákat sajátíthatsz el, melyeket nem csak a babavárás során vagy a szülésnél, de később a gyerek ordítása közben is elő tudsz majd venni. Mert ha te feszült leszel, akkor bizony ő is. Így történhet meg, hogy egy foglalkozáson szépen elégetitek a tepsiben a szorongásaidat. Volt, nincs. Vagy ha van is képes leszel egy teljesen más szemszögből tekinteni rájuk.

A helyszínek, a csoportok létszáma, a bensőséges témák mind-mind nagyon meghitt közeget teremtenek. Az egy csoportba járó kismamák igen intim dolgokat is megtudhatnak egymásról és saját magukról: talán ez az oka annak, hogy a csoportok tagjaiból valódi közösség születik a 7 hét elteltével. Kata és Orsi is segítik a közösség formálódását: levelezőlistát hoznak létre a csoportoknak, akik közül sokan még évek múlva is összejárnak, tartják a kapcsolatot egymással és a szervezőkkel. Tulajdonképpen azonos élethelyzetben lévők számára támogatói csoportok születnek, aminél nagyobb segítség aligha kell egy kismamának.

És hogy miért is fontos, amit a két lány csinál? Olyan természetes és elvárt dolog, hogy az ember eljár a szülészéhez, vagy később megveszi a babakelengyét. A lelkünk felkészítésére vajon miért nem szánunk időt, energiát és pénzt? Pedig nagyon hasznos lenne: sok nehéz, kiborító pillanatot spórolhatsz meg magadnak, ha nem csak a tested, a lelked is kész a szülésre és főként arra ami utána jön. 
Ne aggódj, ez nem egy analízis, semmi olyasmi nem történik, amit te nem szeretnél. A lányok szavaival, ez sokkal inkább egy tapasztalatmegosztó program, ahol a saját történeteik kerülnek a boncasztalra, nem a jelenlévők. A cél, hogy a résztvevőkből kihozza az érzéseiket, mi miatt aggódnak, milyen érzésekkel vágnak bele az anyaságba, mitől tartanak a párkapcsolatukkal vagy épp a szüléssel kapcsolatban. Érdekes hogy a sorrend általában mindenkinél ugyanaz: először alaposan megismerik egymást, aztán önmagukat, aztán kimondásra kerülnek a félelmeik, örömeik, izgatottságuk okai, és végül valamiféle nyugvópontra jutnak önmagukkal. A programot követően pedig heteken át ülepedhet bennük az egész, hogy mire a baba valóban megérkezik, már egy igazán felkészült anya várhassa őt, őket.

Orsi és Kata nem pszichológusok: szakmájukat tekintve egy tanár és egy közgazdász. De nem is ez a lényeg. Az anyává válás – az én véleményem szerint is, különben minek is írnék itt a bboom-on szorgosan – olyan tudással és főként tapasztalattal vértezi fel a nőket, hogy az szinte kicsordul belőlük: ezért kell átadni, továbbadni.

És végezetül álljon itt egy kismama véleménye a finomhangolásról:

„Jó volt ez a kis csoport, bár ez már párszor elhangzott:-)

Miért is?

A közösség…

… kiderült, mennyire hasonló puttonnyal járunk (teljesítménykényszer)

… és a vitatkozós részeknél sem tudtunk igazán egyetnemérteni

… néha meg az látszott, bizony máshogy éljük meg a terhességet …

A trénerek

… akik igenis előttünk jártak az úton, hisz nekik már három éve megszületett a gyerekük, és sokat feladtak eredeti maximalista elképzeléseikből.

Ezek a történetek nagyon tanulságosak voltak számomra. Jó volt látni, hogy ennek dacára boldogulnak és boldogok!

Az eszközök

… Racionális embernek tartom magam, korábban magamtól sosem jutott volna eszembe, hogy csörgővel űzzem el a rossz szellemeket, tepsiben égessem el a szorongásaimat, vagy meditációban lemenjek a szükségleteim házába. Úgy érzem, amiket itt tanultam, hasznosak lehetnek, ha a saját módszerem (a problémákon való vég nélküli agyalás:-) már nem működik, ezekhez tudok nyúlni.

És én is ott voltam:-)

… Az elején nagyon energikus és optimista voltam, a közepén inkább a gondjaim kerekedtek felül, aztán a végére megint a bizalom és a derű időszaka jött el. Szerencsére ezeket elmondhattam, kicsit könnyebb lett, vagy legalább láttam a helyzetemet mások tapasztalatainak tükrében.

A keretek

… Tetszett, hogy a program szándékosan kereteket tervez és tart: a hét hét, az "öttől hétig", a gyertyák, a pogácsa, mind azt sugallták, hogy ez egy időszak, egy program, amit végigcsinálunk, de utána magunknak kell boldogulni, illetve, majd az élet túl is lép ezeken a fázisokon… Néha persze túl gyorsan átléptünk a témákon, jó lett volna hosszabban beszélgetni, meditálni, ugyanakkor ez a fegyelem tetszett is… - kell egy rendszer.”

 

fotó: www.adamjuditfoto.hu

Címkék:
lélek
easyweb