Tavaly július 1-jén lépett hatályba az új Munka Törvénykönyve, mely szerint átalakultak a várandós nőket és a kismamákat érintő ,,védelmi szabályok". Nézzük át a legfontosabb kérdéseket, melyek minden dolgozó kismamát érdekelnek:

Vannak szakmák, munkahelyek, ahol a kismamának amint terhes lesz, azonnal fel kell hagynia a munkával. Ilyen, ha veszélyes anyagokkal dolgozik, ha apró gyerekekkel érintkezik nap mint nap például óvónőként, de ha túl sokat kell állni, az sem ideális terhesen. Aztán vannak munkák, melyek nem ártanak, sőt.

„Napokon belül megnyitunk egy elektronikus postafiókot, ahová egy hónapon át várjuk mindenkitől a konkrét akadályok megszüntetésére vonatkozó megjegyzéseit, javaslatát.”- mondta a Magyar Nemzet hétfői számában Szalai Piroska, aki a nők munkaerő-piaci helyzetének javításának céljából kapta féléves miniszteri biztosi kinevezését. Ehhez a miniszteri biztos asszony elemzést fog készíteni a Nemzetgazdasági Minisztérium számára.

Itt a szülőszobán már megosztottam veletek a nyári szünet okozta viszontagságaimat. Bár az még más jellegű volt, inkább a gyeses anyuka összezárva egy újszülöttel és egy óvodással problémát járta körül. Jövő nyártól új kihívás előtt állunk: tudniillik, hogy hová a ménkűbe rakom majd akkor 8 éves, első osztályos gyerekemet 10 teljes héten át?

Nemrég még azon vacilláltál, hogy mikor hagyd abba a melót szülés előtt, ás máris itt az újabb dilemma: mikor menj vissza? Bármikor is mész: mindenkinek lesz valami rosszmájú hozzáfűznivalója. Pedig nagyon fontos, hogy akkor menj vissza dolgozni, amikor úgy érzed ezzel teszed a legjobbat magadnak, illetve babádnak.

Van az úgy, hogy nem lehet három évig otthon maradni. Néha kettőig sem. És bizony megesik, hogy még egy évet sem tölt otthon az édesanya. Én, a magam részéről megértem. De nem irigylem. Már 4 hónapos gyerekem mellől havonta 3 napra megléptem: dolgozni mentem. Szerencsém volt, megtehettem, olyan munkám volt, mellyel havi 3 nap kimozdulással és némi otthoni telefonálgatással azért lehetett valamicskét keresni. De a fő ok még csak nem is a pénz volt: mint a Messiást úgy vártam a napokat, amikor fel lehetett öltözni, kifesteni magam és a cél mégsem a játszótér volt – hanem vissza a nyüzsgésbe, villamosozni, buszozni – nagy kaland ez négy hónap lakás- lét és a környék 10 utcájának bejárása után.

Na de kanyarodjunk vissza Emihez, aki hamarosan nagy kalandba vág: kilenc hónapos kislánya mellől tér vissza a munka világába. Már hosszú ideje otthon van, hiszen nagyobbik, immár bölcsődés kislánya két és fél éves. Tőlünk nyugatabbra ez abszolút megszokott, épp a két-három év itthonlét adna okot érdeklődésre, nálunk viszont fordítva van.

Egy éves volt a nagy, amikor jött egy munkalehetőség. Heti 2-3 nap, a lelkemnek pedig éreztem, hogy ez kell. Ez kell a hónapok pelenkabűze és púderillata után. Emberek, szépen felöltözés, agymunka. Nálam boldogabban ember nem ment dolgozni, és aztán ember nem töltött boldogabban minden másnapot a gyerekével. Tökéletes egyensúly volt.

Na de ahhoz hogy dolgozni menjek kellett valaki aki vigyáz a gyerekemre napi 5-6-7 órában. Gondoltam, majd ismét segít legjobb barátom: az internet. És elkezdtem keresni. Mit ne mondjak érdekes jelöltekkel volt dolgom néhány nap leforgása alatt.

Három politikus egy héten át bölcsődei gondozónak állt. Nem mintha saját szakmájukban nem akadt volna épp egy hétig tennivalójuk, hanem mert fontosnak tartották, tartják, hogy az egyhetes akcióval felhívják a figyelmet a bölcsődéinkben uralkodó áldatlan állapotokra: úgymint a dolgozók méltatlanul alacsony bérére és az intézmények anyagi helyzetére. A felhívást a Poronty tette közzé, melyre politikusok jelentkezését várták: a mindösszesen három jelentkező között első volt Ertsey Katalin, az LMP parlamenti képviselője. Pénteken délben –utolsó bölcsődei munkanapján – vele beszélgettem, miután sikerült elaltatnia a rábízott gyerekeket.

Gyerekkoromban mindig úgy gondoltam magamra, hogy 25 évesen már egészen biztosan lesz legalább egy gyerekem. Hiszen olyan generációhoz tartozom, amelynek szülei még húszas éveik elején-közepén vállaltak gyereket, ezt láttam példaként. Aztán 25 évesen távolabb voltam ettől a helyzettől, mint akár 20 éves koromban, így nálam is megkezdődött az az eltolódás, ami egész korosztályomra jellemzővé vált: gyerekvállalás a húszas éveink végén, harmincas éveink elején.

Ezen a karácsonyon elsiratom az itthon töltött éveimet. Ez nem hangzik túl jól, nem is túl karácsonyos és ünneplésre okot adó, de sajnos januártól a kicsi is beszáll az intézményi létbe, azaz bölcsis lesz. Anyukája pedig dolgozó nő, rendes állásban, szerencsére rugalmas időbeosztással.Így ezekben a napokban kicsit úgy érzem, mintha mindent utoljára csinálnék: utoljára alszom összebújva ebéd után az én kis 20 hónaposommal, utoljára megyünk együtt cél nélkül villamosozni, mert az a kedvence, utoljára olvasunk ebéd utáni alvás előtt – szóval mindaz a rutin, ami az elmúlt lassan két évben másodszor is az életem része lett, nos annak pikk-pakk két két és fél hét múlva vége. Kétségbe vagyok esve.

Amikor egy anya visszamegy dolgozni (mondjuk korábban mint a gyermek 3 éves kora) akkor hirtelen rossz anya lesz belőle. Viszont ha otthon van a gyerekkel amíg az oviba nem megy (esetleg testvér is születik időközben, vagyis helyből 6 évet), akkor viszont lusta dög és persze kinek és hol kell utána, hiszen már rég kiesett a munkaerő piacról. Mit képzel.

Vagyis akárhogy is csinálod, sehogy se tud jó lenni.

Ha tőlem függne, hogy miként alakul a gyed és a gyes, én bizony, teljesen másképp csinálnám. Kár, hogy nem kérdez róla senki.

Egy anya a legritkább esetben csinál egyszerre egy dolgot. Homályba vesznek azok az évek, amikor lustán megkávéztam, aztán készítettem egy besameles csirkét, utána hajat mostam majd elmentem dolgozni. (Egyáltalán, homályba vesznek gyerekek nélküli éveim, de ez egy másik kérdés.) Most ezeket a dolgokat párhuzamosan csinálom, több-kevesebb sikerrel. Szerintem kb. ugyanannyi ideig tart, mintha egymás után csinálnám, de így mindig felmutathatok egyszerre négy darab (rész)eredményt.

Miután megszületett a babád, amellett hogy valahogy túl kell élned az első heteket, némi adminisztratív teendő is vár rád. El kell intézned, hogy megkapd a baba után járó juttatásokat. Sajnos nem könnyítik meg a hivatalok a kismama dolgát, pedig ez talán elvárható lenne.

Néhány napja írtunk arról, hogy milyen nehéz helyzetben van az a szülő, aki állami bölcsibe készül vinni a gyerekét – vagy lesz hely, vagy - nagy valószínűséggel - nem lesz. Márpedig dolgozni kell, általában az ember lánya nem azért viszi közösségbe apró gyermekét, hogy ő közben eljárhasson manikűröztetni és daueroltatni. Vannak Budapestnek olyan kerületei, ahol különösen rossz a bölcsődei helyzet: sok a fiatal beköltöző, sok a gyerek és persze kevés a bölcsi.

Nálunk nem kellett a gyereket 4 hetes korában beíratni a helyi bölcsődébe. No nem azért teszik ezt sokan, hogy az újszülött 4 hetesen oda járjon, hanem hogy majd 2 év múlva legyen helye. Én lesétáltam a gyerek második szülinapja körül, és szeptemberben máris komoly bölcsis lett. Amilyen egyszerűen ment a beíratás, olyan nehezen a beszoktatás, a bölcsőde nem lett sem az én, sem a gyerek kedvenc helye. De ez egy másik történet.

Az óvodát nyárra visszakövetelők száma a b.boom szerkesztőségében máris kettőre nőtt. Ma ugyanis ezt a levelet küldte nekem szerkesztőtársam. Úgy látszik a szünet 5. hetében mindketten ugyanabba az idegállapotba jutottunk.

Anyukám elküldött fagyizni. Ez azután történt, hogy a lenti lakásban hallotta, amint drágalátos elsőszülöttemmel ordítok. Igen, ordítok. Egy hónap telt el a nyári szünetből, de az idegeim felmondták a szolgálatot.

Nem sok olyan énekesnő van, akinek elvileg a babája születése utáni napon fel kellene lépnie. Ez történt Váczi Eszterrel, ugyanis kislánya a vártnál 19 nappal korábban érkezett, július elsején. És bizony másnap anyukájának még koncertje lett volna. De a baba erre az előadásra már úgy tűnik nem vágyott, inkább gyorsan megszületett. Jusztin Áfra már elmúlt két hetes.

A  b.boom szülőszoba szerkesztőségének egyik tagja nem épp szokásos karriert tudhat a magáénak. Az ő története következik.