Egy átlagos nőnek szülés előtt 13 barátja van – ez a szám 22-re nő  miután gyereke születik. Általában babacsoportokban, internetes fórumokon ismerkednek meg: két dal között a Ringatón, két oltás között a védőnőnél, meg persze szoptatás alatti netezés közben a kismamafórumokon akár célzottan közeli anyatársakra lehet lelni. Még itt a b.boom-on is.

Ha nem görcsölsz rá, majd összejön. Ha elengeded magad, nem a gyerekért szexelsz, akkor fog összejönni. Jó tanáccsal mindenkinek tele a padlása, akinek rokonsága-ismeretsége széltében-hosszában tárgyalja, hogy miért nem jön össze a baba.

Sztorikat is hallani arról, amikor elmúlt a „kényszer”, például végül örökbefogadtak egy gyereket, utána azonnal teherbe esett a nő, vagy a lombikbaba után természetes úton fogant meg a kistestvér. Ezen történetek alapján valóban lehet igazság abban, hogy amire az ember lánya rágörcsöl, az nehezebben sikerül.

Gyakran találkozunk azzal a hiedelemmel, mely szerint a nők minden gyermekük születésével egy fogukat elvesztik. Ezt azzal magyarázzák, hogy a magzat fejlődéséhez az anya fogaiból vonódnak ki az ásványi anyagok. Ez a mende-monda vagy népi bölcsesség azonban tévedés. Az anya fogai a terhesség alatt sem fogékonyabbak jobban a fogszuvasodásra, és a magzat miatt nem csökken a fogak ásványi anyag tartalma sem.

Nekem először Halász Katalin, dúla mondta, hogy a szülés után bizony 6 hétig szigorúan feküdni kellene. A gyakorlatban ő ezt úgy képzelte megvalósítani, hogy a kismama a babájával feküdjön be a nagyágyba és onnan ki se lépjen. Véleménye szerint ez az összeszokás és a felépülés kulcsa.

Nekem, aki 14 hetet töltöttem ágyban mielőtt a világra jött a gyerekem, ez egyszerűen elképzelhetetlen lett volna. Vágytam a sétára, vágytam a levegőre, arra hogy tevékeny legyek. Fáradt voltam, de úgy gondoltam feküdni baromság lenne.

Máig emlékszem a napra, amikor a naggyal illetve, alig pár hónapja a kicsivel, először mentünk játszótérre. Ó az a büszkeség, hogy már ekkora a gyerekem és végre kivehetem a babakocsi mélyéről és megmutathatom szépségét a játszótéri társadalomnak. Végre nem csak a séta, a monoton tologatás, hanem azt gondoltam, most majd megpihenek a padon, vagy legalábbis a homokozó szélén, olvasom a női magazinjaimat, míg a kicsi kulturáltan homokozik/hintázik/mászókázik. Álom, álom, édes álom.

Van egy nagyon régi film, ami arról szól, hogy egy házaspárnak sehogyan sem akar összejönni a baba. Nagy nehezen sikerül, egyből kettő is, végignézhetjük a terhesség minden fájdalmát és szépségét, a „mindent kívánok”-tól a „már nem bírok felállni a karosszékből”-ig. A film legvégén megszületnek a babák, anya és apa hazaindulnak a kórházból. Mindketten bekötnek egy-egy gyereket az ülésébe, beszállnak az autóba és ahelyett, hogy hazaindulnának egymásra néznek és azt mondják: - És most, hogyan tovább?

Ha jól belegondolsz, mi mindannyian kicsit hazudunk mint szülők. A fogtündér, a télapó, a tény hogy a tévé elfolyósítja az agyat…A lista szabadon folytatható. De mi szülők is igencsak meg vagyunk vezetve. Megkérdeztem a barátaimtól, hogy mik a legsúlyosabb hazugságok, melyeket a szülőségről hallottak, és bizony sok egyezést találtam. A következők a leggyakrabban elhangzó hazugságok – te már hallottad őket?

Egy asztal a sarokban, egy csupor színesceruza és egy köteg papír. A közelünkben három gyógyszertár van, de én már csakis abba megyek, ahol ezek várnak. Nem csak azért, mert a gyerekem tényleg elvan ott pár percig, hanem mert úgy érzem gondoltak rám, ránk. Nem kell hozzá sok kiadás, hogy egy üzlet/autószervíz/bank vagy bármi kicsit is bababaráttá váljon.

Ha valaki fájdalommentességet ígér neked a szülésnél, akkor nem mond igazat. A szülés fáj, nagyon fáj, holott egyedülállóan a fájdalmak között, nem jelez bajt. Mégsem lehet olyan elviselhetetlen az a fájdalom, ha nők milliói többször is vállalkoznak rá életük során. Még én is kétszer vállalkoztam, pedig nálam gyávább kevés van.

Szociológiai felmérések sora bizonyítja, hogy a magyar nők családcentrikusak. Azok voltak a ’70-es években, a ’90-es évek elején, és az új évezred küszöbén is. A családi tűzfészek őrzésének feladatával kerültünk mi nők erős patthelyzetbe, amiből nehéz kilábalni. De amellett, hogy itt van nekünk ez a nem kis feladat, mellette sokat bántják a későn szülő nőket, hogy karrieristák, anyagiasak. Jó pár frissen szült vagy kisgyermekes anyukával beszélgettem nemrég. Jó harmincasok voltak, akadt, aki már a negyven felé közelített. Szinte mind azt mondta, hogy gyorsan elmentek az évek a munkával, melyben sikereket értek el, ebben nem volt gond. A testük azonban nem várta meg őket, míg stabil anyagi alapokat teremtettek a családalapításhoz. És a nagy részük, ha újra pályát választhatna, akkor már inkább szülne huszonévesen, minthogy azt a sok energiát a munkába fektesse. Nincs jó döntés.

Nem, nekem semmi ilyesmi nem volt és nem is lesz a hasamban. Amikor valakinek a fejéből úgy tíz éve kipattant a pocaklakó szó, biztos eredeti és cuki volt, mára viszont nem tudok ennél elcsépeltebb és idegesítőbb szót. A gugli 196.000 találatot dob ki rá,  ahogy nézem a legtöbben saját gyermeküknek adják ezt a roppant frappáns nevet. Sajnos addig jutottam, hogy önmagában a pocak és a poci is borzolja az idegeimet. (A poci főként egy termetes görögdinnyére hajazó has esetén vicces.)

Eljárt az idő azon elképzelés felett, mely szerint a terhesség a 42. hét után veszélyessé válik. Harmadik gyerekem, Jack a múlt hónapban született, 20 nappal a kiírt időpont után. Az első két gyerekem szintén késve, 15 nappal a terminus után született. 43. hét? Ez rekord, bár mások inkább azt mondanák: őrület. Az utolsó héten már kis sem mozdultam  otthonról. Tudtam mit csinálok de nem voltam kíváncsi mások véleményére. Nem akartam tovább hallgatni az okosabbnál okosabb tanácsokat. Próbáltál már curryt enni? (Igen, úgy 57-szer.)

Jelenleg már Magyarországon is rendelkezésre áll néhány centrumban egy új típusú hormonteszt, mely jó közelítéssel jelzi, hogy mennyi „érlelhető” petesejt  van a petefészkekben. A teszt az úgynevezett AMH, vagyis az anti-müllerian hormon mérésére szolgál. Ez a hormon a petefészekben termelődik, mennyisége átlagosan 24 éves korban a legmagasabb, a harmincas évek közepére a felére csökken, a negyvenes éveikben járó nőknél pedig már jelentősen alacsonyabb mértékben van jelen. Dr. Csajbók Évát, a Versys Clinics Humán Reprodukciós Intézet belgyógyász- endokrinológusát kérdeztem arról, hogy miért is hasznos ismerni a petesejtjeink számát?

Biztosan mindannyian emlékszünk olyan esetekre tizenéves korunk második feléből, amikor rettegve vártunk – vajon meg fog-e jönni? Pár nap késés maga volt a tömény rettegés: nemcsak a gyerektől, hanem szülői haragtól, fiú kiborulásától is tartottunk. És aztán vannak olyanok, akik hiába várnak, csak nem jön meg. Tizenhat évesen gyereket várnak. Mit éreznek ők, mit a párjuk (ha van nekik) és mit a szülők? Mivel annak idején ezt megúsztam, most már jórészt ez utóbbiak szerepébe tudom már magam belegondolni. Bár lányom nincsen, de fiús anyaként is van félnivalóm. Pár hónapja kuriózumként számoltunk be a huszonegykétévesek gyerekvállalásáról, annak ritkaságszámba menő előfordulásáról. Pedig náluk jóval fiatalabbak is szülnek - igaz, legtöbbször más élethelyzetben, korántsem tervezve a babát.

Májusban állt utoljára színpadon Karinthyráda c. önálló estjével, azóta inkább szinkronizál – ott ugyanis nem látszik növekvő pocakja. Haumann Petra színésznő szeptember végére várja második kislányát – az előzőtől teljesen eltérő várandósság után.

Anyák milliónak teszik fel ezt a kérdést a szülés utáni napokban-hetekben. A jólnevelt anya pedig fogcsikorgatva tűri, nem küldi melegebb égtájakra a kérdezőt. És még ha boldog is vagyok – utálom ezt a kérdést. Ha meg nem, akkor egyenesen gyűlölöm. Boldognak kell lennem és én elégedetlen vagyok? Ki kellene csattannom és én tele vagyok fájdalommal? És akkor még ez a hülye kérdés is. A kismama az első hetekben nem feltétlen boldog, még ha ez is a közelvárás.

A gyermekágyi depresszión átesett édesanya írását pár hete adtuk közre. Most Frigyes Júlia, pszichiáterrel, a Vadaskert Kórház baba-mama rendelőjének munkatársával beszélgettem a gyermekágyi depresszióról.

Amikor terhes lettem, repkedtem örömömben. Amikor nőtt a hasam, büszkén viseltem, mindenki dicsért, jól áll. Ahogy közeledett a szülés várható időpontja, sorra készültek el és sorakoztak fel a dolgok: babaszoba, babakelengye, babakocsi, összepakolt kórházi csomag, minden, ami egy baba születéséhez kellhet. Még több is. A legjobbat kerestem és hittem hogy meg is találtam. Minden tárgyi feltétel adott volt a kisfiúnk születéséhez.

- Interjú María Valentina Sánchez Baenával -

Évente több száz magyar egyetemista tölt egy-egy szemesztert külföldi egyetemeken, hogy tapasztalatot és barátokat gyűjtsön. Valljuk be a legtöbb fiatalnak a kint töltött hónapok nagy része tanulás helyett bulizással telik. Azonban a kivétel erősíti a szabályt. A néhány éve Erasmusos diákként hazánkba érkező Valentina bizonyára nem gondolta volna a Ferihegyre tartó repülőn ülve, hogy landoláskor tündérországba csöppen, ahol ott is ragad. Bár nem az ELTE szerepelt a preferált egyetemek listájának élén, ma már nem bánja, hogy a véletlen (?) pont ide sodorta. Boldog feleség és egy tündéri kisfiú édesanyja, aki épp ma ünnepli a negyedik születésnapját.

Két hete adtuk közre egy gyermekágyi depresszión átesett édesanya szívszorító írását. Az érem másik oldala következik.

Sokszor képzeltem el magam (sajnos elég színes a képzeletem, ez sokszor nem jön jól majd meglátjátok) szóval sokszor képzeltem el magam az utóbbi egy évben ahogy amerikai filmekben láttam, amint egy csomó ember előtt állva azt mondom: Igen, nevem DZ és gyerekágyi depresszióm volt. Bumm.

Eleve rengeteg zenét hallgatunk, és tegnap végiggondoltuk, hogy mi mindent hallhatott már feltételezve természetesen, hogy az elejétől hall. Induljunk ki ebből. Íme egy, a teljesség igénye nélküli felsorolás.

Amikor néhány hete kiderült, hogy az Amorf Ördögök, a Love Band és nem utolsósorban a Nemzeti Színház tagja, Péterfy Bori 41 évesen babát vár, akkor újra el lehetett kezdeni azzal foglalkozni, hogy ideális-e negyvenen felül szülni. Azóta azonban az ötvenes éveit taposó Fehér Annáról is kiderült, hogy állapotos, így ebben a tekintetben Bori már nem számít szenzációnak. Nem is ez a célja: csak örül az állapotának, kiegyensúlyozottabb mint valaha és pár hétig még színpadon is láthatjuk. Utolsó koncertje Szegeden lesz, március elején. Utána ráhangolódás, némi pihenés, kelengyevásárlás: Bori kisbabája (akinek nemét tudja, de nem köti az orrunkra) július elején fog megszületni.

Eszter

Dávid

Ezek vagyunk mi, letelt 12 hét, már nem kell titkolózni, az ultrahangon, azt hisszük, integetett a fiunk. És csak előbbi része nem biztos. Utóbbi meglepően egyértelmű volt, pedig nagyon mocorgott, no meg mi is nagyon nevettünk, bár az én röhögésem ebben nem számít annyira.

Legutóbb kicsit több, mint két hete voltunk ultrahangon, legközelebb kicsit kevesebb, mint három hét múlva leszünk. Továbbra sincs semmilyen tünet, minden pont ugyanolyan, mint eddig volt, tényleg mintha mi sem történt volna. És ez persze további parákra ad okot. Mi van, ha már nincs ott, vagy nincs jól, vagy nem nő rendesen, vagy bármi. És a folyamatos dilemma: kinek mondjuk el, mennyire babona a babona, no meg mennyire vagyunk babonásak. Hamár.

Megvan felhívásunk első nyertese! Ezt a kispapanaplót magának, a feleségének, a gyerekének, no meg az asztal fiókjának néhány hónappal ezelőtt kezdte írni egy édesapa. Babájuk hamarosan megszületik, mi most mégis elölről, a két sejt egyesülésétől indulunk, hogy az első hetektől olvashassátok az igen egyedi blogot apává válásról, örömökről és bizonytalanságokról, hullámzó hasakról és ultrahangvizsgálatokról. Azaz terhesség hétről-hétre, egy kicsit másképp.

Mindkét gyerekemet kényelmes franciaágyon szültem, a földön térdelt a szülésznőm, ágy szélén ült a doktor, férjem a fejemnél bátorított. Tévedés, nem otthon voltam, hanem kórházban, otthoni körülmények között. Kellett a tudat, hogy pár méterre tőlem ott van minden eszköz, amire bármilyen váratlan esemény során szükség lehet. Talán gyáva vagyok, és még két abszolút problémamentes szülés után sem mernék a saját nappalinkban, a saját fürdőkádunkban vajúdni és szülni. Valahogy olyan bizarrnak érezném, hogy a szomszédok végighallgatják ezeket a nem mindennapi pillanatokat. Na de nem mindenki ilyen bátortalan, és ők hamarosan szabályozott, legális formában szülhetnek majd otthon.

Imádok ajándékozni, de meg kell mondjam, sokszor szembesülök saját ötlettelenségemmel és egyéb korlátaimmal. Van egy csoport, akik viszont kivételt képeznek ez alól: a gyerekvállalás előtt vagy épp közben lévő ismerőseim lettek számomra az első számúak az ajándékozási listán. Azaz: egy kismamának és egy kisgyerekesnek kimeríthetetlen az ötlettáram.

Mielőtt nem estem bele ebbe a mély szakadékba (mármint a terhességbe), én olyan tutin tudtam mindent, hogy csak na. Arcomon értetlen mosollyal hallgattam nővérem sirámait arról, hogy milyen is gyereket nevelni (egyedül), fogalmam sem volt mi az a 24 órás szolgálat és állandó készenlét. Úgy éreztem sziklaszilárd elveimet és kialakult nézeteimet a gyerekekről senki és semmi nem képes megingatni. Erre egyetlen dolog volt képes: egy (majd két) gyerek.

Életemben kétszer hallottam eddig ezt a mondatot: kedves anyuka sok a magzatvize. Nem, bocsánat tévedtem. Ezt egyszer hallottam az első terhességemnél a 4D-s ultrahangon, a másodiknál arra sem méltattak, hogy nekem mondják: csak a diktálás során elhangzó BPD-k és CRL-k között hallottam meg, hogy magzatvíz mennyisége ismét ’kissé sok'.

Gyerekem mászó- és ugrómutatványairól írtam már itt. Ez volt az első,  ami eszembe jutott, amikor először hallottam Kovács Mónikáról. Ő ugyanis egy kétéves kislány anyukája, májusra várja a második babáját. És nem mellékesen, születése óta vak.

Azt gondoltam ilyen nincs: egész biztos, hogy nem kettesben van otthon a kislányával, nem viszi le egyedül az utcára, nem boldogul segítség nélkül. És kiderült: ennél nagyobbat régen tévedtem. Mónika pontosan ugyanúgy él családjával mint én, vagy a többi látó anyuka. De hogy ezt megértsem, nagyon sokat beszélgettem vele.

Magyarországon nem egyszerű egyedülálló nőnek gyereket vállalnia, ha nem szeretné ehhez a férfiismerősei segítségét kérni. Különöen nehéz, ha azt is szeretné, hogy a gyerek később megtudhassa, ki a biológiai apja. A nem anonim spermadonáció nálunk egyelőre nincs szabályozva. A donort külföldről kell beszerezni. Interneten. Van, aki már kipróbálta.

Ez lehetne a yummy mummies, azaz a young urban mummies, nagyvárosi fiatal anyukák jelszava. A wikipédia mindössze ennyit említ meg róluk: szexuálisan vonzó anyák. Hiszen ők egy olyan irányzatot képviselnek, amely a külső-belső tökéletességre törekedve mindent megmutatnak. Nincs semmi takargatnivaló a pocakon, és a formás mellek is hangsúlyt kapnak. Nincs lenge felső, nincs vakondnadrág, de pár számmal nagyobb farmer sem.

A méhlepényt porrá zúzott alakban állítólag ma is előszeretettel használja a szépségipar különféle flancos krémekhez. Nekem már ez is elég bizarrnak tűnik, így aztán amikor először hallottam Natalie Turnerről, elborzadtam. A Magyarországon élő angol nőről ugyanis azt hallottam, hogy a szülését követően nem mást tett, mint megette a méhlepényét. Lelki szemeim előtt az állatvilágban ismert szokás rémlett fel: a baba mellett fekvő májszerű képződményt marcangolja fogaival a véres, frissen szült anya. Ebből az egészből csak annyi igaz, hogy valóban elfogyasztotta, de természetesen nem így. Hogy miként és miért, arról nagyon szívesen beszélt.

Múlt héten írtunk a minden munkát párhuzamosan végző anyákról. Most az őket segítő modern szerkentyűkről, háztartási gépekről esik szó. Amikor szerkesztőségünkben előkerült ez a téma, egyikünk rögtön bedobta, hogy neki nem valami segítő kütyü, hanem egy bejárónő kéne. Mos, vasal, takarít és főz.

Egy anya a legritkább esetben csinál egyszerre egy dolgot. Homályba vesznek azok az évek, amikor lustán megkávéztam, aztán készítettem egy besameles csirkét, utána hajat mostam majd elmentem dolgozni. (Egyáltalán, homályba vesznek gyerekek nélküli éveim, de ez egy másik kérdés.) Most ezeket a dolgokat párhuzamosan csinálom, több-kevesebb sikerrel. Szerintem kb. ugyanannyi ideig tart, mintha egymás után csinálnám, de így mindig felmutathatok egyszerre négy darab (rész)eredményt.

Nálunk nem kellett a gyereket 4 hetes korában beíratni a helyi bölcsődébe. No nem azért teszik ezt sokan, hogy az újszülött 4 hetesen oda járjon, hanem hogy majd 2 év múlva legyen helye. Én lesétáltam a gyerek második szülinapja körül, és szeptemberben máris komoly bölcsis lett. Amilyen egyszerűen ment a beíratás, olyan nehezen a beszoktatás, a bölcsőde nem lett sem az én, sem a gyerek kedvenc helye. De ez egy másik történet.

Az óvodát nyárra visszakövetelők száma a b.boom szerkesztőségében máris kettőre nőtt. Ma ugyanis ezt a levelet küldte nekem szerkesztőtársam. Úgy látszik a szünet 5. hetében mindketten ugyanabba az idegállapotba jutottunk.

Anyukám elküldött fagyizni. Ez azután történt, hogy a lenti lakásban hallotta, amint drágalátos elsőszülöttemmel ordítok. Igen, ordítok. Egy hónap telt el a nyári szünetből, de az idegeim felmondták a szolgálatot.

A szoptatást borzasztónak nevezni szerintem sima polgárpukkasztás. Ezt tette ugyanis a napokban Kathryn Blundell a Mother & Baby, az egyik legnépszerűbb angol gyermekgondozási magazin szerkesztője ’Tápszert adok a babámnak, na és?’ c. cikkében.

A  b.boom szülőszoba szerkesztőségének egyik tagja nem épp szokásos karriert tudhat a magáénak. Az ő története következik.