Hogyan megyek szoptatós anyaként lagziba – három gyerekkel? Simán!

Imádunk a férjemmel lagziba menni. Áttáncolni egy éjszakát, jókat enni és nevetni, majd becsiccsentve (sőt, talán kijózanodva!?) mezítláb hajnalban cipővel a kezemben hazasétálni. Régi szép idők... Ez az utóbbi években, mióta szülők lettünk, picikét megváltozott.

Mondjuk őszintén az egyik legnagyobb gond, hogy az elmúlt években nem sok lagzi volt sem a családi, sem pedig a baráti körünkben. A férjem egyik legjobb barátja 4 éve ment férjhez (sanszos, hogy a középső gyermekünk pont akkor fogant), az én legjobb barátnőm pedig 3 éve. Amikor az előző lagzi... akarom mondani szerelmünk második gyümölcse már köztünk volt. 4 hónapos babával és egy 3 éves nagytesóval nem sok kedvünk volt azonban esküvőre menni. Vagyis kedvünk lett volna, de sok értelmét nem láttam.

Emlékszem, a templomban hátul a kertben bújtam el és szoptattam a kislányom, nehogy valaki meglásson minket. A szertartás után pedig fogtam magam, a lecsórézott ruhámat, a gyereket, no meg persze a férjemet és kisunnyogtunk a szoptatás után a templomkertből és angolosan távoztunk.

Idén viszont eldöntöttük, hogy nem így lesz. Nyilván, mikor máskor kaptunk két esküvőre is meghívót, mint akkor, amikor megint egy éppen csak 3 hónapos, anyatejes kisbabánk van. És megint egy 3 éves, valamint most már egy 6,5 éves „nagy” is. Igazi kis csipet csapat. De míg 3 éve nem mertünk a lagziba két gyerekkel belevágni, most bátran mondtunk IGEN-t hárommal.

Mondtam a férjemnek: miért ne? Csak egy jó szoptatós ruha kell, aminek köszönhetően kábé bármikor, gyakorlatilag észrevétlenül meg tudom etetni Frida babámat és egy jó stratégia, hogyan is menedzseljük le a napot, de ami a legfontosabb: az estét.

A ruha, amiben leszek. Már a szoptatást is teszteltem benne, sima ügy! Szerintetek?

A stratégiánk:

A lagzira menet a két nagy alszik az autóban, így este sokáig fent bírnak maradni. Visszük magunkkal a babakocsit és a hordozó kendőt is, hogy ha Frida baba nyűgös lenne, elaludna, több alvási opció közül is választhasson. Mi, felnőttek ezúttal nem iszunk, hiszen egyrészt nem ez a lényeg, másrészt én szoptatok, Apa pedig anélkül is jól érzi magát. És a lényeg: azt beszéltük meg, hogy addig maradunk mindannyian, amíg a nagyok bírják a bulit. Ha bárki is azt mondja, hogy álmos, fáradt, aludni szeretne, menjünk, akkor részünkről vége a bulinak és mind az öten elindulunk a szállásunkra és megyünk altatni, aludni.

Nyilván tisztába vagyunk azzal, hogy ez nem olyan buli lesz, amiről mezítláb, cipővel a kezemben, kicsit becsiccsentve vagy talán már szinte kijózanodva sétálunk haza, hajnalban. De ami a lényeg, hogy ott leszünk, jelen leszünk, ott lesz az egész család, bulizhatnak egy nagyot a gyerekek is, akik ezt már nagyon-nagyon várják. Láthatjuk a boldog kis arcukat táncolás közben és persze láthatjuk az ifjú párt is kimondani a boldogító igent, és eltáncolni az első közös táncukat. Még ha a menyasszonytáncra és a menyasszonylopásra valószínűleg mi már mélyen fogunk durmolni a szállásunkon, akkor is biztos vagyok benne, hogy ez egy szuper este lesz.

Mertjetek ti is bátran igent mondani akár három gyerekkel is egy esküvőre. Mint az élet minden más területén, gyerekekkel komolyabb szervezést igényel az egész nap, de megéri. Egy nap miatt senki napirendje nem fog megborulni, nem történik semmi, ha egy nap nem 9-kor, hanem 11-kor, vagy esetleg éjfélkor alszanak el. (Csak te bírj másnap reggel 6-kor felkelni, mert hidd el, ők a késői fekvés után is fogják tudni tartani a 6-os kelést!) És hidd el, a kutyát nem fogja ott érdekelni, hogy a szuper kialakítású (és gyönyörű) szoptatós alkalmi ruhádban éppen szopizik a gyerek.

Szóval mondj IGEN-t a ruhára és mondj igent a lagzira is!
Jó bulikat mindenkinek a nyárra!